A Shimano olyan sokat várt egy igazán versenyképes MTB-os Di2 rendszer megalkotásával, hogy a laikus szemlélődő joggal várta, hogy valami elképesztő innovációval fognak a japánok előrukkolni. A célkeresztben persze, a legfrissebb SRAM XX SL AXS szett volt, amelynek már elérhetőbb árú verziói (X0 AXS, GX AXS) is vannak, és mindegyikük kiváló, mondhatnánk: korát megelőző fejlesztés, akárhonnan is nézzük. Úgyhogy, fel lett adva a Shimano-nak a lecke, kérdés, mit tudtak vele kezdeni?
A Shimano mindig is a fontolva haladás szinonímája volt. Tehát, ők nagyon hisznek abban, hogy nem kell mindenben elsőnek lenni, nem szükséges minden újdonságba azonnal beleugrani, ők inkább megvárják, míg ezt a konkurensek megteszik, és ők az early adapterek tapasztalataiból építkezve igyekeznek tökéletesíteni a már meglévő technológiákat és ráépíteeni a korábbi fejlesztéseikre. Nos, nem meglepetés, hogy most sem történt ez másként.
Mint a legtöbbeteknek, nekem is az első benyomásaim az új szettről, azokból a kiszivárgott képekről érkeztek, amelyek a sajtóban megjelentek és nem mondhatnánk, hogy sokat árultak el az új XTR Di2-ról. Bevallom, hogy kicsit csalódtam a kiszivárgott képek miatt, de szakmai ártalmaim folytán igyekeztem nyitott maradni. A Pinarello 2026-os modellbemutatóján idén március elején egy új Dogma XC-n – még embargó alatt – megtekinthettük az új Shimano csúcs-családot, és az volt abenyomásunk, hogy személyesen az új XTR Di2 sokkal jobban néz ki, mint az - egyébként rosszul megvilágított - fotókon, és ha megismered az egyes tervezési jellemzők mögött rejlő összes okot, sokkal jobban megérted, hogy miért néz ki úgy, ahogy.
Ami a működést illeti, az eddigi tesztek tanulságai szerint a Shimano új XTR Di2 M9200-es sorszámú vezeték nélküli elektronikus hajtáslánca nem definiálta újra a váltók működését vagy kinézetét, és a váltásteljesítményt sem javította jelentősen. Azonban, amit az innováció terén hiányolhatunk, azt a megbízhatóság és az ismerősség pótolhatja valamelyest.
Ami felismerhetően Shimano, az példának okáért a vadonatúj váltókar, amely a burkolat alatti technológia ellenére is a márka közkedvelt mechanikus váltóira emlékeztet. Ez egy jó pont mindenképp. A váltó megtartotta a karcsúnak mondható Shadow körvonalakat és – talán egyesek csalódására – a standard B-csavaros rögzítőrendszert.
Ez azonban azt jelenti, hogy a Shimano XTR Di2 felszerelhető SRAM UDH-val (Universal Derailleur Hanger) rendelkező és anélküli kerékpárokra is, ami szélesebb körű kompatibilitást tesz lehetővé, mint a SRAM Full Mount hajtásláncai.
A váltás ismerős lesz mindazok számára, akik már használták a Shimano előző XTR M9100 szettjét. A jól időzített váltásnak van egyfajta lendületessége; csak nyomd meg azt a bizonyos kart, és a lánc, illetve a váltó igazodik egymáshoz, az egymást követő fokozatváltások pedig tiszták, precízek és csendesek. Ahogyan az elvárható.
De mint egy normál mechanikus rendszernél, ha elszalasztjuk a megfelelő pillanatot, a váltás ropoghat, zajos lehet, vagy rosszabb esetben csattanás kiséri a folyamatot. Ezt azonban a tesztek szerint az XTR Di2 M9200 a váltás állandóságával kompenzálja, illetve annak a sebességével pótolja. Következésképpen, azok a kerékpárosok, akiknek fontos a váltási sebesség, a váltókarok ismerőssége és a szélesebb vázkompatibilitás, imádni fogják az XTR M9200 Di2-t - a SRAM Transmission szisztémájához képest. Ellenben, azok, akik a legjobb váltási minőséget, az újraszerelhetőséget és a legegyszerűbben beállítható rendszert keresik, valószínűleg a SRAM-ot fogják előnyben részesíteni.
A Shimano XTR Di2 szett teljes tömege (32-es lánctányérral, 170 mm-es hajtókarral, 10-51-es sorral, váltókarral és hátsóváltóval együtt 1737 gramm, amellyel versenyben vannak a legkönnyebb ilyen szett pozíciójáért is! Az ára nagyságrendileg 2 000 dollár alatt van egy kicsivel, amely bár nem kevés, de ezen a szinten elfogadhatónak mondható. Eurós árat még nem tudunk mondani.
Az új groupset egyik legnagyobb tervezési jellemzője – állítólag - a megnövekedett tartósság és az a képesség, hogy a váltó gyakorlatilag önmagát tartja távol a rá leselkedő veszélyektől. Amint elektronikát szerelsz a hátsó váltóba, egy esetleges törés sokkal nagyobb problémává válik, mint egy mechanikus váltónál. Ami még rosszabb, ha egy váltótörés az otthonunktól távol, egy ösvényen lep meg minket.
A SRAM válasza erre az univerzális váltófül és a teljes rögzítésű (Full Mount) direkt rögzítési szabvány bevezetése volt a Transmission váltóikhoz. A teljes rögzítés elég erőssé teszi a váltó kapcsolatát a vázzal ahhoz, hogy akár rá lehessen állni, de ez azzal fenyeget, hogy a váltó többi része válhat gyenge láncszemmé.
A Shimano ezért egy más megközelítést alkalmazott, amelyet legalábbis részben a SRAM szabadalmainak elkerülése ihletett. A közvetlen rögzítési megközelítés helyett a Shimano a hagyományos váltófülnél marad. Miért? Mert a szemükben a váltótestnek mindig erősebbnek kell lennie, mint a fülnek. Ha megfelelően tervezték, a váltófül elnyeli azt az ütést, amikor a váltó például egy sziklával kerül közelebbi kapcsolatba. A fül meghajlik vagy eltörik, és a pálya szélén minimális károsodással kicserélhető a váltóban, így hazafelé már akár tekerhetsz is. (persze, ez utópia, egyik esetben sem mész igazából sehová, de az elképzelést érteni vélem)
A SRAM UDH bevezetése valójában segített itt, mivel minden eddiginél könnyebb megtalálni a megfelelő váltófület tartaléknak. A Shimano prémium CNC-megmunkált alumínium váltófüleket ajánl mindehhez.
Nem is olyan régen a váltófülek kérdésköre tényleg rémálomszerű volt. Mindenkinek kicsit más modellje volt bringánként, és lehetetlen volt gyorsan pótalkatrészt találni (azért most sem annyira ideális a helyzet, de valamelyest javult…). Ráadásul „ócskavasból készültek”, vékony és olcsó fémekből, hogy előbb hajoljanak meg, mint a hátsó váltók. A SRAM-nak mindenképp jár a dicséret, hogy végre úttörő szerepet játszott egy valóban univerzális váltófül kialakításában, és átsegített minket ezeken a sötét időkön. De most a Shimano belépett a képbe egy olyan váltóval, amely erősebb, mint az UDH fül, s ami harmóniába hoz minket a váltó/fül kapcsolatrendszerében, továbbá egy újabb védelmi réteget ad hozzá a történethez, hogy gördülékenyen tudj haladni, ráadásul a kerékpár beállítását is megkönnyíti.
A váltófül védelmet nyújt a váltó sérüléseivel szemben, a váltót úgy tervezték, hogy ne legyen a szembe jövő szikla útjában. A Shadow ES ék alakú kialakítása a testen kívülre csillapítja az ütéseket, és ha valami nagyon keménynek ütközöl, az automatikus ütés-helyreállító funkció lehetővé teszi a kerékpárod számára, hogy elnyelje az ütés erejét, és befelé mozdítsa a váltót. Ezután automatikusan visszaáll abba a fokozatba, amelyben korábban használtad. Remek ötlet.
A nem éppen olcsó XTR hátsóváltó sokkal robusztusabb, mint amilyennek látszik. A karbonszálas külső borítás karcolás nélkül képes lehozni a kövekkel való ütközéseket. Ha kicsit erősebben dörzsölöd, a karbon bprításon nyomot tudsz hagyni, de a szálai nem szilánkosodnak, nem törnek, illetve nem repednek. A lakk sem válik le vagy pereg le. Ez is egy jó dolog.
A tesztek szerint más váltókhoz képest – például a SRAM Transmission-höz – a Shimano XTR Di2 legsérülékenyebb részei viszonylag sértetlenek maradtak erőteljes használat után is. A 16 mm-rel vékonyabb profil eleve megvédi a váltót a veszélyektől egyébként. Robusztus kialakításának köszönhetően a sérülés esélye viszonylag alacsony, tehát.
A magas kért árért ez a hátsóváltó egy minőségi darab, amely ellenáll akár az enduro kerékpározás kihívásainak is – és a legmostohább körülmények között sem könnyű zavarba hozni.
Szóval, alapvetően jó. A probléma az, hogy amikor az SRAM piacra dobta a Transmission rendszerét, mindenkinek az elvárása a váltási teljesítménnyel szemben egy teljesen új szintre emelkedett. Egyébként, nincs váltási kiosztás: ha 12-szer gyors egymásutánban lenyomod a váltógombot, a váltó pontosan akkor fog mozdulni, amikorra mondod, és ugyanannyi kattanással. Az XTR Di2 M9200-at a lassú váltás miatt kritizálni lehetetlen, merthogy villámgyors!
A vonatkozó tesztek szerint, amennyiben sikerül úgy időzítened az egyes váltásokat, hogy a váltó, a lánc és a kazetta tökéletesen illeszkedjen, a minőség lenyűgöző. De ez azért inkább a szerencse, mint egyéni képességek kérdése: magyarán, senki sem figyeli állandóan a lánc pontos helyét, és nem várja meg, hogy a tökéletes váltási zónában legyen, mielőtt váltana. Bár a rossz időben történő váltás eredményei állítólag nem katasztrofálisak és nem is annyira gyakoriak, a tökéletes váltások száma nem egészen felelt meg sokak elvárásainak – főleg nem egy ilyen árú alkatrész esetében.
Az új XTR Di2 hajtáslánc legfőbb előnye, a váltókarok jól sikerültek. Bár egyértelműen egy mechanikus terv elektronikus emulációjáról van szó, azonban ez nem ront a teljesítményén. A váltókar gombjai könnyen beállíthatóak, így mindig a megfelelő helyzetben vannak.
Ismerős a működése, hiszen a Shimano közkedvelt 12 sebességes mechanikus váltóinak ergonómiáját követi. A tesztek szerint mindkét gomb benyomáshoz szükséges erő, és maga a visszajelzés is tökéletesnek mondható.
A váltókar vizuálisan filligrán, és kényelmesen illeszkedik a fékkar alá. Akik nem szeretik a SRAM nagyobb Pod Controller-jeit, imádni fogják az XTR váltókarját és kapcsolóit. Azonban, hogy ami lényegében egy mechanikus váltó elektronizálása (hiszen jelen esetben tulajdonképpen ez történt), az megfelel-e neked, az az igényeidtől függ.
Egy negatív tesztélmény: bár a hajtókarok 3M védőszalaggal vannak ellátva, ez nem volt elég a festék kidörzsölődésének és a hajtókar kopásának csökkentéséhez. Állítólag néhány héten belül elkezdtek elhasználódni, néhány hónap múlva pedig a védőszalag elkopott és lejött róla.
Szerencsére szerkezetileg robusztusnak bizonyultak, ellenállnak a talaj- és kőütések okozta hajlításnak, valamint a kerékpározás okozta általános károknak is. Azoknak a kerékpárosoknak, akik meg akarják őrizni a hajtókarok esztétikáját, vastagabb ragasztószalaggal kell letakarniuk azokat kerékpározás előtt. A fogak felületének nagy része bizonyos mértékig lekopott, de a tesztidőszak alatt nem tompultak el és nem horpadtak be. (Ez viszont pozitívum)
Összességében véve, a Shimano új XTR M9200 Di2-ja nem olyan merész, mint amilyen lehetett volna vagy kellett volna lennie – különösképp nem az amerikai konkurens vonatkozó termékeihez képest.
Itt érvényesül a Shimano alapfilozófiája: szóval, nincsenek szabálykönyvek felrúgva, határok feszegetve vagy újragondolva teljes rendszerek.
Az az igazság, hogy minden jel arra mutat, hogy a Shimano az XTR Di2 M9200-zal nem tett semmi különöset, egy viszonylag kifinomult, ismerős érzésű szettet alkotott, amely a közelmúltban készült bármelyik bringán működni fog. A váltás és az általános teljesítmény is ezt tükrözi; jó-jó, de nem kivételes.
Vajon, a Shimano XTR Di2 elektromosításának vonzereje elég ahhoz, hogy igazolja az M9100-hoz képesti áremelkedést? Nem vennék rá mérget. Mit vennék én? Ha a legjobb teljesítményű, legmegfizethetőbb, legtartósabb és legkönnyebb szettet szeretném, akkor vennék egy SRAM GX AXS szettet.
Bocsánat, Shimano - nekem ez most ennyire volt elég.
Speciális ajánlatainkért, exkluzív termékeinkhez, információkhoz kövess be minket!