Blog - Alkatrész és ruházat tesztek

A sztori első fele röviden annyi, hogy 2025. június 4-én megjelent a Campagnolo Super Record 13 szettje, mely a világ első 2x13-as országúti kerékpáros alkatrészcsaládja. Visszatért a legendás hüvelykujj-váltógomb, árban jóval kedvezőbb lett, mint elődje (egyszóval végre versenyképes a japán és az amerikai konkurens országúti csúcshajtásláncának árazásával), illetve az olasz gyártó állítása szerint a Super Record 13 a legkönnyebb és a leggyorsabb szett jelen pillanatban az egész piacon. Az, hogy gyönyörű lett, magam is látom. Nos, ez elég információ ahhoz, hogy felkeltse az ember érdeklődését.

A történet második felét egy töredelmes vallomással kezdeném: én személy szerint soha nem voltam Campa-fan. Azzal együtt nem voltam az, hogy, aki azt állítja magáról, hogy nagyobb rajongója az olasz géniusznak, kerékpár-gyártáskultúrának, műszaki tervezésnak, design-nyelvnek, és úgy általában az olasz léleknek, az biztos, hogy festi magát - én legalábbis nehezen tudok ilyet elképzelni. Szinte nincs olyan bizonyíthatóan olasz gyökerű dolog, amiért ne rajonganék lángoló szenvedéllyel gyerekkorom óta, ami nem is meglepő, mert a tehetségük és az a bizonyos cuore italiano olyan mesterműveket ad a világnak évszázadok óta folyamatosan, amivel nehéz volna versenyre kelnie bárkinek. Ellenállni neki, pedig, képtelenség.

De a Campagnolo-t és a Colnago-t sohasem értettem. Ez a két gyártó és az ő produktumaik számomra mindig is annak a bizonyos olaszságnak azon oldalát képviselték, amit sohasem tudtam befogadni. Senkit nem szeretnék megbántani - és hangsúlyozom, ez csak az én személyes véleményem! - de számomra, amit ez a két gyártó művel évtizedek óta (vagy inkább általában művelt, mert azt a néhány kiemelkedő mesterművet, magam is elismerem…) az a progresszióra, illetve az organikus fejlődésre való teljes képtelenség tökéletes egyvelege. Ebből fakadóan mindig volt bennem némi gyanakvás, ha ezen két gyártó termékeinek valamelyikével volt dolgom. Most sem volt ez másképp.

Ennek fényében, talán kissé meglepő, hogy most vásároltam magamnak egy Campagnolo Super Record 13 szettet, és maga ez a tény, hogy a kerékpáromon Campagnolo szett van, és még fizettem is érte, mindenképpen sokatmondó.

Pedig, ez a helyzet. Rendeltem egy ilyen hajtásláncot és felraktam a kerékpáromra. Miért? Azért, mert gyönyörű. Mert megláttam, és megszólított. S ha már szóba elegyedtünk, gondoltam, teszek egy kísérletet vele – már csak azért is hogy ne Neked kelljen, Kedves Olvasó.

ELŐKÉSZÜLETEK, ÖSSZERAKÁS

Nos, arra azért számítson mindenki, hogy ez nem Shimano, de nem is SRAM. Így az összeszerelés sem lesz egy leányálom. Vannak ezek az aerodinamikai okokból kifolyólag különböző méretű akkumulátorok (A SRAM-nál, ugye, ugyanazokkal az akkumulátorokkal találkozhatsz, amik keresztbe-kasul kompatibilis mindennel oda-vissza…). Na, hát, itt nincsenek ilyen pórias megoldások, a Campagnolo Super Record 13 keresztben áll az unalomnak, és különböző méretű akksikat készített előre és hátra - de ez még hagyján. Az a jó benne, hogy amikor kibontod a szépséges díszdobozból, és megpróbálod az akksit behelyezni a számára rendelt váltóba, azon kapod magad, hogy vagy meghülyültél, vagy tényleg egy tizedmilliméterrel nagyobb az akksi, mint amire rá tudnád csukni még a váltó fedelét. 

Jelentem, nyugodj meg, nem őröltél meg: az történt, hogy valóban egy tizedmilliméterrel nagyobb az akksi, mint amire rá tudnát csukni még a váltó fedelét.

Először arra gondoltunk, hogy lazítunk a vonatkozó csavarokon egy negyedfordulatot, de a szerelő kolléga felhívta a figyelmemet, hogy bár az ötlet kézenfekvő, csak nem jó. Úgyhogy ülj szépen le, és egy fél óráig csukogasd-nyitogasd, így egy idő után magától bepattan és onnantól győzelem van (nem, nem ez az egy volt ilyen, van itt három ilyen szett, és mindegyikkel ez volt). Igazából ezeket az akksikat lehet tölteni kerékpárról is, illetve ki is lehet venni őket és úgyis tölthetes, én azonban azt javasolnám, ne vegyük ki, ha egy mód van rá, és töltsük úgy, hogy a kerékpárban vannak.

Történt még egy-két apróság, de innentől már össze tudtuk szerelni a szettet a vázammal és végül minden működött.

De még előtte! Ha még valamit ki kell emelnem, az a középrész, amit már megint a világ másik feléből kellett rendelnem, mert természetesen az olasz menetes Ultra Torque Quick Tech középcsapágy abban a pillanatban sehol sem volt (Magyarországon meg nem is hallott ilyenről még a többség). 

Mire minden megérkezett, és az említett viszontagságok ellenére végre össze is tudtuk szerelni, már annyiszor elképzeltem, hogy milyen lesz, hogy szinte nem is vártam a végeredményt. Valahogy úgy van vele az ember, hogy náha jobb, ha az álom álom marad, mert ha megvalósul, abban nem sok köszönet lesz… mindenesetre ez az álom megvalósult, és hogy mennyire konvergál ahhoz, amit én elképzeltem magamban álmatlan éjszakáimon, illetve hogy mennyire fedi ez az alkatrészcsalád azt, amit a Campa állít róla - nos, arra mindjárt fény derül számodra is.

KÜLCSÍN

Rövid leszek és tömör. Hát, milyen is lehetne…? Szívszorongatóan gyönyörű. Amikor a kezedbe fogsz egy alkatrészt, és bele van gravírozva a Campa logó, és minden egyes kis csavar úgy van odarakva, hogy tudod, hogy abban valahol mélyen egy ember lelke van… csodálatos, kár ezt ragozni.

HAJTÁS-VÁLTÁS

Bár a csésze beszerzése szívás volt, de azt, ahogy a hajtómű forog benne, nagyjából semmivel sem tudod reprodukálni. Nagyon menő. De ami mindent üt, az a váltásélmény. Nem tudom, ezt hogy lehet kellő hatásossággal előadni, de ez a valaha volt legjobb váltásélmény, amiben eddig részem volt. Egyszerűen tökéletes. Nekem Dura Ace Di2 volt eredetileg a kerékpáromon, az előzőn pedig SRAM Red AXS, így volt tartós használatból eredő összehasonlítási alapom közvetlenül versenytársakkal is. 

Gyorsabb és simább a 9200-as Dura Ace Di2-nél is, illetve bárminél, amit valaha volt szerencsém próbálni bármilyen kerékpáron. Hihetetlen, én soha nem gondoltam volna, hogy ezt az extatív tökéletességet egyszer a Campagnolo csinálja majd meg. Képtelenség zavarba hozni bármivel is, nem tudtam olyan hülyén beleváltani, hogy az neki problémát okozzon, vagy csak egyszer is félreváltson. Nem tudom, hogy csinálták, de megcsinálták. A sebessége pedig, páratlan, én azt hittem, hogy a 9200-as sosrozatszámú Dura Ace Di2-nál véget ért az evolúció, mert országúton azt a sebességet felülmúlni nagyjából képtelenség. Pedig, dehogy. A Campagnolo-nak sikerült! El vagyok ájulva, komolyan mondom.

Egyébként 172,5 mm-es hajtókart választottam 50/34-el, illetve 11-32-es sorral. Olyan tökéletes szinergia van a kerékpárom és a hajtáslánc között, amit talán még sosem tapasztaltam. A hajtókar nagyon merev, és ez érződik azonnal, ebben is szerintem világelső a Super Record 13.

Ami kritikám van itt, az a hüvelykujj-váltógombok helye.

Ezt magyarázza el nekem valaki, ha tudja, legyen már olyan szíves! Miért van az, hogy valamit megcsinálsz jól, évtizedekig működik, elismerik, stb. Majd egyszer csak felötlik benned a gondolat, hogy te most újra feltalálod a spanyolviaszt, és az ergonómia szent oltárán nemes egyszerűséggel ledöföd, amit évtizedekig nevelgettél? Nem működik tökéletesen a hüvelykujj-váltógomb? Dehogynem. Csak éppen nincs jó helyen. Egy kicsit hátrébb hozták (hogy ergonómikusabb legyen!), és ettől egyszerűen nem áll kézre. Illetve hüvelykujjra. Legalábbis akkor, ha a kezed felsőállásban van a fékváltókaron – tehát, többnyire. S most mentegethetném azzal, hogy biztos az én kezem nem olyan, mint az a kéz, amire meg lett álmodva ez a nagyívű újítás, de olvasva a szakújságíró kollégák tesztélményeit, hát, fogalmazzunk úgy: nem ismeretlen a probléma. 

Ennek megfelelően beállítottuk a My Campy app-ban, hogy másképp működjön. Beállítottam, hogy maga a váltás hasonlóképp funkcionáljon, mint a SRAM esetében. Tehát, a baloldali alsó lapát megnyomásával hátul váltson felfelé, a jobb oldali alsó lapát megnyomásával hátul váltson lefelé, bármelyik hüvelykujj-váltógomb megnyomásval pedig, elől váltson arra a lánctányérra, amelyen éppen nincs a lánc. Az okosgombokat pedig, az alsó lapátokkal megegyező funkciókkal láttam el. Így sokkal jobb lett, de meg kell mondjam, hogy így is egy edzésen átlagban kétszer-háromszor véletlenül hozzáérek valamelyik hüvelykujj-váltógombhoz és ilyenor kíméletlenül levágja a láncot elöl a kistányérra. De majd megszokom. Egyébként, elől is gyönyörűen vált, ha már itt tartunk.

FÉKEK

Kicsit husáng, ha érted, mire gondolok… A fékerő egészen kiemelkedő, még azt is meg merem kockáztatni, hogy ez a legerősebb fék, amivel valaha találkoztam országúton. A „husáng” jelző a modulációnak szól, illetve inkább annak a hiányának. Ugyanis, ez olyan, hogy meghúzod, a kerékpár pedig, megáll. S ez a fékrendszer nem igazán olvasgat előzménytörténetet, így teljesen mindegy neki, hogy te hetvennel jössz lefelé valahol, vagy 19-el poroszkálsz valami félreeső kerékpárúton. Meghúzod, és a kerékpár megáll. Az adagolhatóság nem erőssége, főleg, ha SRAM-ot és a Shimano-t megnézzük. A Shimano fékkar-modulációja híresen jó, a tavaly megjelent SRAM Red AXS újratervezett fékváltókarjai pedig, nagyjából mindent vernek ebből a szempontból. Tehát, mondhatni, hogy ebből az aspektusból nézvést nem egy világverő a Campangnolo Super Record 13 szettje, legalábbis a két nagy konkurens előrébb jár. Hangsúlyozom, adagolhatóságban. Fékerőben nem.

MY CAMPY APP

Meggyőződésem, hogy cikkem írásának pillanatában ez a legjobb ilyen a piacon. Az is hihetetlen, hogy ez a Campagnolo-nak sikerült. Bármit beállítani rajta, körülbelül 30 másodperc, és nem lehet valaki annyira informatikai analfabéta, hogy ne tudjon bármit megcsinálni rajta saját maga. Mindeközben, annyira gyors, szépen kivitelezett és átlátható, hogy abból tanulhatnának az amerikai kollegák a SRAM-nál (akik egyébként németek), de japánban is megérne egy tanulmányt, azt gondolom…

MEGBÁNTAM-E, HOGY VÁSÁROLTAM EGY ILYET, ILLETVE AJÁNLOM-E MÁSOKNAK?

Nem, nem bántam meg, hogy őt választottam, de egyelőre a másoknak való ajánlással vigyáznék. Maga a hajtáslánc valóban nagyon magas színvonalat hoz, kétségem sincs afelől, hogy ez a valaha volt legjobb Campa-szett, pedig, azért minden korábbi ellenérzésemmel együtt azt elismerem, hogy kigördült már néhány klasszikus a vicenza-i gyár kapuján… 

Hogy beérte-e a konkurenseket? Azt gondolom, igen! A csúcskategóriában országútra, a Campagnolo Super Record 13 egy teljesen valid választás a SRAM Red AXS, vagy a Shimano Dura Ace Di2 ellenében is. A váltás minősége, és sebessége abszolút piacvezető, mint ahogy a 13 fogaskerék is hátul. A fékerő is egyértelműen első, még ha modulációban el is marad a Red-től, illetve a Dura Ace-től, miközben a hüvelykujj-váltógomb nyilvánvalóan nem a legmegfelelőbb helyen van. Az APP fantasztikus, szintúgy a legjobb a három konkurens kínálatából, az ára is hasonló azokéhoz, a külső megjelenését pedig, nem kell ecsetelni, ilyen gyönyörűség nincs még egy, ez egészen biztos.

Viszont, egy szettet nem csak megvásárolni, majd adaptálni kell, hanem azt fent is kell tudni tartani. Először is, ehhez alkatrészt nem fogsz levenni a polcról. Ha garanciális problémád adódik, a gyors ügyintézés fogalmát nagyjából el is felejtheted. Az eddigi tapasztalat legalábbis ez volt. A szett maga több szempontból is fantasztikus, ha nem is hibátlan, most a Campa tényleg kitett magáért, ezt nem lehet elvenni tőle. Viszont, a szervizháttér hiánya (nyilván nem mindenki nálunk vásárolja majd meg Magyarországon sem ezt a szettet), illetve az alkatrész-ellátás nehézségei és a Campagnolo-val való nem éppen ideális ritmusú kommunikáció sem egy gördülékeny problémakezelést vetítenek előre.

Annak ajánlom, akit ez az alkatrészcsalád megszólít és megérint benne valami nagyon érzékeny részt. Annak, aki ezzel együtt felvállalja, és elfogadja, hogy ez nem olcsó és nem is könnyű játék. Annak, aki valami egészen mást akar, mint a „többiek”.

(Még annyit hozzátennék, hogy a Campagnolo új Bora WTO 45 DB kerekei is csodálatosak, de egy Campa kerékről ezt le sem kell írni, mindannyian tudjuk.)

Szóval, aki szeretne valami mást és megszólítja ez az egész világ, amit a Campa képvisel, illetve ebben az árszegmensben szeretne vásárolni, annak bátran ajánlom. Annak ellenben, aki nem szeretné a vele várhatóan járó macerát, és a szépsége, illetve történelme sem ejti ámulatba, inkább a SRAM és a Shimano rendszereit javaslom.

REZÜMÉ

A Campagnolo Super Record 13 nem csak szépen mutat a Dogmámon, de nagyon-nagyon jó is. Abszolút szerethető és magas színvonalat hoz, amely együtt méltó konkurensévé teszi Shimano és a SRAM high end országúti hajtásláncának. Nyilván, sejtjük, hogy akármennyire is jó lett a Super Record 13, eladásokban egyelőre nem konkurál majd a japán és az amerikai óriással, még úgy sem, hogy most árban is oda lőtték be a top-Campát. Őket egyébként is leginkább a 105/Rival vonalon kellene megszorongatni, de hát, elvileg az SR13 egy új platform első építőköve, úgyhogy még az is előfordulhat, hogy kapunk valami nagyon ütőset az országúti prémium középkategóriában is.

S a vége a megtérés. Ahogy mára a Colnago is tudott olyat mutatni, ami számomra rendkívül tiszteletre méltó, nincs ez másképp a Campagnolo-val sem.

Ahogy az Y1RS egy bátor húzás volt Cambiago-ban (az a bringa szerintem nem szép, viszont legalább ronda! Tehát, végre valamilyen! A Colnago-nál felvállalták, hogy nem egy kettőezer-négyszázadik dögunalmas, jellegtelen, büntetéssel felérő Specialized klónt terveznek, hanem valami egyedit - és egyáltalán nem érdekli őket, hogy valakinek (mondjuk nekem) az nem tetszik...! Ez szimpatikus!), úgy a Campa is a saját hajánál fogva húzta ki magát a slamasztikából, és bebizonyította, hogy 2025-ben is versenyképes lehet bárkivel. 

S ez igazán szívet melengető hír.