Blog - Gasztronómia

Balatonfüred egyik kiemelt utcájában, abban a vendéglátóipari-egység rengetegben akár el is mehetnénk emelett a vendéglő mellett, mert úgy beleolvad a környezetébe. Pedig, kár volna, mert egy nagyon színvonalas helyről van szó, és nem csak az ételek kiválóak, hanem sok minden egyéb is.

A Taverna étteremben jártunk, és ha már ott jártunk, meg is vacsoráztunk. Kétszer is.

ENTERIÖR 

Valószínűleg, a legtöbben tudják, hol van Balatonfüreden a Tagore sétány. Egy ikonikus helyről van szó, olyan mennyiségű helytörténeti viszonylatain túl is értelmezhető emlékkel, ami kevés helyen létezik ilyen kritikus tömegben. Meg aztán, minden évben van egy hónap, amikor itt vannak a borhetek, és kerékpárral messze el kell kerülni (nem tudom, érezhető-e ebben a mondatban némi kritikai él…). Szóval, egy rettentően hosszú, platánfákkal övezett kavicsos Hyde-parkról van szó, amelynek az első fáját Rabindranath Tagore, közismert, Nóbel-díjas indiai költő ültette el 1926-ban, minek utána a szomszédos szívszanatóriumban való ottlétét követően gyógyultan távozott. Ezek után, nagy divat lett a faültetés és számos híresség követte Tagore példáját.

Nos, tulajdonképpen erről a sétányról nyílik a Kisfaludy utca, amely nem kevésbé érdekes, mint az előbb említett Tagore sétány. Kiváltképp számomra, mert ebben az utcában található az a Horváth-ház is, amely annak a Horváth-családnak állít emléket, amely család kapcsán leginkább az Anna-bál neve lehet ismerős, de a reformkor idején Balatonfüred és térsége történetében igen nagy és fontos vezetőszerepet töltöttek be, és amelynek én volnék az egyik utolsó sarja. A húgom, pedig, a másik. 

Aki kíváncsi erre részletesebben is, annak itt van egy rendkívül részletes ismertető a témában.

Maga az utca egyébként egy macskaköves, keskeny, sikátorszerű kis szikladarab, amely a nyári hónapokban hajlamos teherbírásának a többségét felfogni forgalom tekintetében. Megmondom őszintén, engem kicsit zavar is az a hangorkán, amelynek ilyenkor az ember ki van téve, illetve a 42 fok, melyet kánikukában még az esti órákban is visszavernek a történelem kődarabjai… habár az egyik látogatásunk alkalmával a már jókedvű Gerendás Péter minden zajt maga alá gyűrt a perfomanszával, és úgy már nem is igazán tudtam eldönteni, mi zavar igazán - így jobb eshetőség híján kiegyeztem magamban egy döntetlenben...

De mindettől függetlenül, kétségkívül nagyon szép az egész, és az embernek tudnia kell elviselnie az ilyesmit, már amennyiben éhes.

KISZOLGÁLÁS 

Nagyszerű volt. A felszolgáló tudta a dolgát, képes volt a teltházakat is normálisan lekezelni, és ami nagyon meglepett, hogy három nyelven folyékonyan kommunikált, ami azért még a Balaton környékén sem feltétlenül jellemző.

Példának okáért, épp mellettünk ült egy olasz csoport, akikkel kiválóan elbeszélgetett az anyanyelvükön, s akik ezt láthatólag felettébb értékelték. Jó, azt nem állítom, hogy a szóban forgó felszolgáló tényleg jól beszélt olaszul, de képes volt magát megértetni velük, és értette az időnként tényleg kihívást jelentő déli dialektusukat is, ami nem kis teljesítmény! Mindeközben, az egyik asztalnál németül, egy másiknál pedig, angolul viccelődött. Tök jó.

Igazi vendéglátással találkozik itt az ember, tehát, és tulajdonképpen ebbe nehéz is volna belekötni. Nem is tesszük.

ÍZEK 

Kétszer is vacsoráztunk itt. Az egyik alkalommal egy hagyományosnak tekinthető cigánypecsenyét kértem hasábburgonyával és kovászos uborkával (nincs is ennél kímélőbb 40 fokban), a másik alkalommal pedig, egy tócsniban sült, tejfölös, fokhagymás bordát. Márta pedig, grillezett csirkemellett evett kecskesajttal, levendulás zöldsalátával és gyümölcsökkel. Málnás limonádé és ristretto machiato is volt, illetve a helyi Figula pincészetből származó rozé.

A cigánypecsenye tökéletes volt, az egyik legjobb, amit ettem eddig! Ez egy viszonylag egyszerű ételnek tűnik, de azért ne gondoljuk, hogy ez nem okoz sokaknak kihívást. De nem a Tavernának, amely friss alapanyagokból dolgozott, jól sütötte át a húst, a kakastarély pedig, kenyérszalonnából készült és véletlenül sem egy húsos verzióból, mert annak semmi keresnivalója cigánypecsenyében!

Márta is alapvetően jónak érezte a sajátáját, bár egy kissé üresnek, nem volt rossz, de különösebben nagy dobás sem – ezért a salátáért nem utaznék oda.

De nem úgy a tócsniért! Ez a tejfölös, tócsnis, sertésbordás történet valami annyira finom volt, hogy az mesébeillő. Hozzátenném, ha egy ilyet megeszel, utána minden mozdulat más lesz, mint a tócsni előtt. Ugyanis, ez az étel nagyon nehéz. Ehhez képest a cigánypecse, tényleg egy könnyű diétás reggeli úrilányoknak. Azonban, minden a helyén volt ebben az ételben, ilyet viszont tényleg akkor rendelj, ha nagyon éhes vagy, mert valóban küzdelmes legyűrni…

A málnás limonádé nem volt rossz, de a hőmérséklete nem volt az igazi, azt nem mondom, hogy meleg volt, de én hidegebben kedvelem, főleg, ha kint így befűtöttek az égiek, mint aznap este. A kávé és a Figula-ház rozéja kifogástalan volt, abszolút méltó a hely színvonalához.

KONKLÚZIÓ – VÉGSŐ PONTSZÁM

A Balatonfüredi Taverna Étterem (és panzió egyébként!) egy nagyon kellemes hely, kiváló kiszolgálással, szép, reformkori környezetben, és többnyire kiváló ételekkel és italokkal, mindenkinek csak ajánlani tudom, hogyha arra jár, látogassa meg őket!

BENCE PONTJAI:

enteriőr: 4/5
kiszolgálás: 5/5
ízek: 5/5

MÁRTA PONTJAI:

enteriőr: 5/5
kiszolgálás: 5/5
ízek: 4/5

ÖSSZPONTSZÁM: 4,7/5