A Campagnolo elmúlt nagyjából tíz éves munkássága, attól tartok, nem valami sikertörténetként vonul majd be a patinás olasz vállalat nagy könyvébe. Rosszabbnál-rosszabb groupset-ek, nem létező garanciális ügyintézés és a piaci tendenciák/trendek, illetve a konkurensek mozgásának teljes figyelmen kívül hagyása. Pedig, azért tudjuk, hogy ez nem volt mindig így. A 2010-es évek első felében a Campa még egy létező piaci szereplő volt: kiváló alkatrészekkel, valódi technológiai előnyökkel a konkurensekhez képest (tartósság, hogy más te mondjak) – s ez még akkor is így volt, ha egy tulajdonképpen kizárólag országúti kerékpáros szegmensben létező gyártóról beszélünk.
Aztán jött valami - talán csak a végzet érte utól őket – és ma már a Shimano egyértelmű és megkérdőjelezhetetlen vetélytársa (igen, országúti szegmensben is!) a SRAM. Pedig, a Campy azért sok mindennel előrukkolt az azóta eltelt időben, de valahogy nem akkor, és nem azzal, amivel akárcsak egy fikarcnyi piaci résbe bele tudta volna tuszkolni magát.
Először, jöttek a rémséges mechanikus szettjeik, élükön a Potenza-val, amit ők deklaráltan a Shimano Ultegra (!) versenytársának szántak – ízlelgessük ezt a mondatot egy picit, azt javaslom... Aztán jött az ennél valamivel jobb, 11s Centaur, amelyről legalább azt el lehetett mondani (a Potenza-val szöges ellentétben), hogy nem volt minden második szettel garanciális probléma. Azonban, azért a fő versenytárs Shimano 105 nagyon messze volt tőle, és nem a Centaur számára előnyös irányban...
Később, érkeztek a gyakran akkumulátor-hibás elektromos szettjeik, és a nem létező garanciális ügyintézés. Csönd.
Mindez árban masszívan minden konkurensük felett, megbízhatóságban és szervizháttérben pedig, messze azok alatt. Ha belegondolok, az elmúlt évtizedben két pozitívumot tudok a javukra írni, az egyik a Campagnolo Ekar, amely bár szintén nem a jól eltalált árazásáról híres, de legalább 13s, és a fékjei tényleg a legjobbak az egész piacon. A másik pedig, hogy kerékfronton fantasztikus dolgokat csinálnak továbbra is, és ezen a ponton teljesen érthetetlen számomra az egész... hogy, aki ilyen színvonalú kerekekkel tud előállni évtizedeken keresztül megszakítás nélkül, az mégis, hogyan képes ilyen hitványságokat kiizadnia magából - ilyen nevetséges marketing körítéssel... Rejtély.
Utána, megszűnt az utolsó WorldTour szponzorációjuk (Team Movistar) is, így eljutottunk oda, hogy először a történelemben egyetlen profi csapat sem használ Campagnolo-t.
Végül, néhány éve jött a kegyelemdöfés is: a Shimano felvásárolta őket, amellyel vagy megmentette a legendás olasz manufaktúrát, vagy éppenséggel örökre (?) palackba zárta az egykoron mindent felfordító talján szellemet...
Mindezt úgy, hogy nem tudom, ki emlékszik még a 2010-as évek első felének (hogy messzebbre ne is menjünk) Campa Athena 11s, Chorus 11s vagy akár Centaur 10s szettjeire? Hát, ha azt mondom, hogy jobbak voltak, mint az ezekkel konkuráló Shimano szettek, akkor ezzel nem igazán rugaszkodom el a valóságtól, a SRAM versenyképes országúti alkatrész-családjai pedig, még talán a tervezőasztalon sem voltak akkoriban...
Írd és mondd, összesen két elektromos szettje van a Campa-nak – ebből cikkem főszereplője a második. Merthogy, megszüntették a Chorus és a Record elektromos verzióját is, cserébe van nekik a Chorus-Record-Super Record hármasfogat mindegyikéből mechanikus és felnifékes (!) változat is. Hihetetlenül fontos, már-már elengedhetetlen mindez 2024-ben. Úgyhogy, a Campa országi alkatrész palettája most úgy néz ki, hogy van a mechanikus Centaur (11s) kizárólag felnifékhez (...). Majd van Chorus-Record-Super Record (12s) triumvirátus, amelynek mindegyike mechanikus, és elérhető tárcsa, illetve felnifékhez egyaránt. Hagyok időt emészteni...
Viszont, van nekünk egy teljesen megújult - már nem EPS technológiával készült - elektromos Super Record WRL szettünk, amely amiképp a nevéből is sejthető, vezeték nélküli rendszert kínál és kizárólag tárcsafékhez. Természetesen, messze ez a legdrágább high end szett országúton, de legalább a legnehezebb is, viszont nagyon szép - és ez mindenképp a javára irandó.
Erről a szettről elmondta a Campy, hogy minden jelenleg elérhető elektromos országúti szett felett van – értsd: Shimano Dura Ace Di2 és SRAM Red AXS. Hogy miért gondolják ezt így, erre sajnos a mai napig nem sikerült fényt deríteni, de most legalább akkor megtudhatjuk, hogy mi az, amit ők valójában a japán és amerikai konkurenseikkel szembeállítanak - ez volna a Super Record S!
Furának tűnhet egy elemzést ezzel kezdeni, de hát, mit tegyünk, ha ilyen explicit módon ezt az orrunk alá tolták... most legyünk Dogma-filmesek, és minden menjen visszafelé!
Ugyanis, hihetetlen, de ezt a szettet a Campagnolo azzal árával promózza! A Super Record S hivatalos fogyasztói ára 3 990 euró, ez nagyjából megfelel a wattmérő nélküli Dura Ace Di2 és a szintúgy power meter nélküli, új SRAM Red AXS árainak. Amely abból a szempontból nem is meglepetés, hogy a Campa – az európai gyártásra hivatkozva – mindig valamelyest fölé áraz a két piaci konkurenciának, és ha azt vesszük, hogy az ő állításuk szerint a tavaly megjelent Super Record WRL ezek felett van, ez még valahol logikusnak is tűnhet.
Mi a helyzet a tömegadatokkal? A Campa itt nem osztott meg komponensenkénti adatokat, mindössze annyit mondtak, hogy a hajtókar – mivel az a Super Record WRL hajtókarjával ellentétben – nem üreges, hanem tömör karbonból készült, 150 grammal nehezebb a csúcsszett hajtókarjánál. Nos, ha így számolunk, akkor - a Bikeradar saját mérései szerint - egy Dura Ace Di2 szett 50/34-el és 11-30-al, 172,5 mm-es hajtókarhosszal – és power méterrel – 2 514 gramm. A SRAM Red AXS – ugyancsak wattmérővel – 48/35-el, 170 mm-es hajtókarhosszal és 10-33-as sorral 2 548 gramm. Ezzel szemben az új Campa Super Record S – teljesítménymérő nélkül – 2 668 gramm lehet.
A Super Record S szett technológiai tartalmát illetően szinte teljesen megegyezik a Super Record WRL-el. Ebben tehát nincs meglepetés: eltűntek a fékváltókarokról azok a bizonyos gombok, és a Shimano-hoz hasonló váltástechnológiát kapott a Super Record S – akárcsak a Super Record WRL.
Azonban, a legnagyobb változás az új Campagnolo Super Record S hajtókarjában keresendő, amely - ahogy fentebb írtam is - már nem a bonyolultabb, üreges konstrukciót használja, hanem az egyszerűbb, tömör karbonból készültet, s ami növeli a súlyt értelemszerűen. De a hajtókar általános formája a karbon merevítőkkel és az aszimmetrikus 4 csavaros BCD-vel változatlan maradt. További előny, hogy a Super Record S új, nagyobb lánctányérjai keresztkompatibilisek az eredeti Super Record WRL hajtókarokkal. Taps.
Elöl az Ergopower fékkarok is karbon egyszerűsítést kapnak. A borítás, maguk a karok, illetve a váltógombok változatlannak tűnnek, de a karbon kar lapátjairól lemaradt a két extra súlycsökkentő kivágás. Ezt azért túléljük majd valahogy...
Az új hátsó váltó is leegyszerűsödött, átformált szerkezeti bordákkal és kevesebb kivágással, valamint sokkal egyszerűbb, szinte lapos formával a külső borítását illetően. Feltehetően az a borítás is hosszabb egy kicsit, hogy a nagyobb soron már 32-es fogaskereket is kezelni tudjon. Ehhez párosítva az első váltó funkcionálisan ugyanúgy néz ki, kivéve, hogy a Super Record WRL karbon külső lemezét matt fekete acélra cserélték a Super Record S-nél.
Funkcionálisan az összes vezeték nélküli elektronikus és hidraulikus technológia pontosan ugyanaz. Ez azt jelenti, hogy a cserélhető váltóelemek változatlanok a folyamatos keresztkompatibilitás érdekében. Ami nagy piros pont. Még mindig megtalálhatók a könnyen azonosítható LED-ek, amelyek az akkumulátor töltöttségi állapotát mutatják. Ráadásul, a MyCampy 3.0 alkalmazáshoz való csatlakozás a gombok testreszabásához és a részletesebb statisztikákhoz változatlan maradt. Ami újabb jó pont.
Igazából, a hajtókaron – és a design-on – kívül nagy változást itt tapasztalhatunk a Super Record WRL-hez képest.
A Campagnolo elképesztő választékot kínál ebben a tekintetben, amely mindenképp egy nagyon pozitív dolog:
Ez egy nagyon tisztességes kínálat, ahol valóban nem csak marketingduma, hogy „mindenki megtalálhatja a neki legmegfelelőbbet”.
S tényleg az. A Campa Super Record S csodálatosan szép. Ez a matt fényezés (mert, ugye, a Super Record WRL az fényes, tehát akkor ez matt. Logikus, nem?) valami egészen pazar külső megjelenést kölcsönöz a Super Record S-nek. Itt aztán nincs dögunalmas ipari kinézet (Shimano) és giccsbe hajló, krómozott elemek (SRAM) - a Super Record egyszerűen csak szép. Méghozzá nagyon.
Itt még hozzátenném, hogy az olasz vállalat kihozott színben és felületkezelésben szorosan a szetthez illeszkedő Bora WTO és Bora Ultra WTO kerékszetteket, amelyek minősége legendás, és ha már valaki vásárol egy ilyen szettet, miért ne csapna hozzá egy pár Bora WTO kereket is? Ugye.
A Campagnolo annak ellenére, hogy nem egy hiánypótló alkatrészcsaláddal lepett meg minket, az azért látszik, hogy egy nyilvánvalóan nagyon jól működő, csodálatosan szép és a Campa új irányvonalába jól illeszkedő új alkatrészcsaláddal rukkolt ki. S igazság szerint már a Super Record WRL is nagyon jó lett. Hosszú évek óta, tulajdonképpen először.
S most nem ismétlem meg a Super Record S szett árát, és hogy hol is helyezkedne el egy képzeletbeli ranglétrán a Dura Ace Di2 vagy SRAM Red AXS szettekhez képest – mert szerintem ez utóbbi nem egyértelmű, és talán nem is ez a lényeg.
Ugyanis, az új Super Record S nyilván elsősorban új kerékpárokban fog elkelni, és talán ahhoz sem kell túl nagy fantázia, hogy az ember belássa: elsősorban Campa-fanatikusok, és néhány jó ízlésű, illetve jómódú vásárló fog ilyen szettel kerékpárt vásárolni.
Aztán, ki tudja? Ha bejön, ha szeretik, és jó lesz a promója, akkor – és én szívből drukkolok ennek – talán ez egy új korszak kezdete lehet a Campagnolo-nál. Mindannyiunk örömére.
Follow us for special offers, exclusive products and information!