Blog - Technika

Nehéz volna érzelmi kötődéseimtől megszabadulva írni valami olyasmiről, amit ilyen csodálatos érzelmekből gyúrtak azzá a titokzatos, végzetesen magával ragadó eleggyé, amiben végül elnyerte végleges formáját. Ami ennyire gyöngéden simítja végig az ember legmélyebben nyugvó, legféltettebb és legintimebb zugait. Amivel szemben ennyire reménytelenül tehetetlen vagyok. Ami ennyire nem ad helyet semminek a pőre indulatokon és a túlfűtött, csapongó szerelmes gyötrelmeken kívül. Mert ez, kérem, a telesírt párnák világa. A birtoklás utáni reszkető vágyakozásé.Azoké a reménytelen, gyermeki vágyaké, amelyek így vagy úgy, de egy életen át elkísérnek minket. Tulajdonképpen itt be is fejezhetném, mert innentől kezdve nagyjából semmi sem számít. Elég ennyi: Pinarello Dogma F12.

ELŐZMÉNYTÖRTÉNET

Mikor a Dogma F10-ről szóló elemző esszémet írtam nagyjából három évvel ezelőtt, felsejlett bennem valami valószínűleg felnőtti mivoltamból fakadó igény, hogy egy távolságtartó, minden szempontból mérsékelt és tárgyilagos írásban adjak hírt a Pinarello legújabb országúti zászlóshajójáról. Azt hiszem, ez akkor sikerült is. Írtam tehát egy visszafogott, elemző jellegében domináns glosszát, amelyben igyekeztem legjobb szándékom szerinti legnagyobb fokú távolságtartással körbejárni, hogy miért lesz neked jó, ha veszel egy F10-et az évi kétezer kilométeres, stravás bohóckodásodhoz, amit szokásaidnak megfelelően te kerékpáros edzésnek hívsz. Szóval próbáltam rendes, függetlenséget hazudó kerékpáros újságíró lenni. Amolyan hiánypótló jelleggel. Nos, talán a bevezető felütés elég bizonyíték arra, hogy ez az írás most nem ilyen lesz - máma már nem hasad tovább: nem pótlok hiányt. Csupán mesélek. Most semmiről sem akarlak meggyőzni. Ezt most egyszerűen csak ki kell írnom magamból. Van úgy, hogy muszáj. S kész.

…de még előtte

Szóval, úgy döntöttem, hogy ma nem foglak körbeudvarolni, csak mesélek neked. Helyezd magad kényelembe és próbáld meg befogadni, amit itt olvasol. Most nem kell vásárolnod. Most nem kell a „most és azonnal és csak most és csak neked és soha máskor és egyébként is féláron, meg legjobb ár/érték arány” kezdetű ordas marketinghazugságokkal terhelned az agyad. Szabadulj meg a konvencióid súlyos, penészvirágokban rozsdásodó béklyóitól, engedd el a kis számaidat és mindent, ami ahhoz négy falhoz láncol, amiben gyaníthatóan élsz. Mindent engedj el, és ne megérteni próbáld, amit írok – csak vesszél el benne. Úgy ahogy én. Ma ennyi a dolgod, és ez sem kevés.    

ELŐZMÉNYTÖRTÉNET MOST MÁR TÉNYLEG

Vissza a Földre a sztratoszférából. 

Először is, a formanyelv. Erről fontos beszélni, mert nincs még egy olyan brand a kerékpárgyártásban, amelynek a megítélésében ekkora szerepet játszana az egyedi, teljesen csak rá jellemző külső megjelenés. A Pinarello formanyelvi változásai, az elmúlt több mint 15 évben szabályszerűnek mutatkoztak és kiszámíthatóan haladtak egy bizonyos, jól meghatározható irányba. Nos, ez most - érzésem szerint szándékoltan - megszakadt és a legfrissebb koncepció már egy teljesen új sorminta alapján készült.

Hogy mi is? Tehát akkor, ismételjünk, mert az a tudás mindenféle felmenője állítólag. Szóval: a Pinarello eddig egy új formanyelvet mindig először egy új időfutam kerékpáron tesztelt és mutatott be. Utána követte egy csúcskategóriás országúti kerékpár (a zászlóshajó, ha így jobban tetszik). Majd végül ez egyre lejjebb és lejjebb csúszott, s mikor már elég mélyre hatolt az Isten ecsetpamacsa, egyszer csak a semmiből előhúztak egy új formát a kalapból és ez a folyamat kezdődhetett elölről. A Teremtő rajzeszközei már csak ilyenek. 

Ez volt elsőként a Pinarello Graal-al, amit a Dogma 60.1, 60.1 T2 és végül a 65.1 követett. Utánuk csúszott a lejtőn a Prince, a Paris, majd újra a Prince család, míg le nem csorgott ez a habos, hullámzóan émelyítő, rokokóba hajló nektár egészen az akkori FP1-ig. Majd – szerintem hál’ Istennek - érkezett a Bolide, ami elhozta a felszabadító formanyelvi váltás tiszta szellőjét, őt követte a szépséges Dogma F8, végül a Megváltás eljutott a halandók világába is a GAN-család személyében (szépen libasorban: GAN, GAN S, GAN RS).

S akkor meg is érkeztünk a sarokkőhöz, az utolsó ilyen rajzolatú kör a Bolide TT-vel indult világhódító útjának. A Bolide TT-t én a Bolide dinamikusabb verziójának érzem (persze pusztán formanyelvi szempontok alapján), amelyből egyenesem következett a még szebb/még jobb F8: a Dogma F10. S itt szakadt meg a folyamat. 

Ugyanis ezen a ponton nem halad tovább a történet, merthogy a Pinarello úgy döntött, inkább szeretne minden kerékpáros családjának saját arculatot adni. Először kijöttek egy új triatlon kerékpár családdal (tehát nem TT, hanem kifejezetten triatlonosoknak tervezett kerékpárokról van szó!): ők lennének a Bolide TR és Bolide TR+. Róluk még talán meg lehetett magyarázni, hogy az előző két formanyelv logikus folytatásai volnának, azonban nem sokkal később előrukkoltak a két új gravel és cyclocross modelljükkel (Grevil, Grevil +, illetve Crossista és Crossita +) amelyek mindegyike más arculatot képvisel, s ezzel valami olyasmi design forradalmat sejtettek, amihez hasonlót utoljára a 2007-es Prince modellel csinált a Pinarello. 

Ideszúrnám még: ugyanezen idő tájt coming out-olták az új Prince-családot, amely megint csak egy teljesen már design-kultúrát hordoz magában az előbb említett három új szériájukhoz képest (is). Itt sokan azt gondolták, hogy az új Dogma is majd ezt az irányt fogja követni, azonban - az előbbiek után talán kevéssé meglepő módon - egyáltalán nem ez történt. S ha még hozzávesszük, hogy ebben az időszakban jelent meg az új Paris Roubaix gépük is, a Dogma FS – és mily különös, ez sem hasonlít az egyik előbb említett modellre sem.  

S akkor a semmiből - ahogyan az a legendásan kiváló dramaturgiai érzékkel megáldott trevisoi cégtől megszokhattuk - egyszer csak megjelent a Dogma F12. Amely – most már mondhatnánk: természetesen - nem hasonlít egyik előbb említett, újhullámos Pinarello-divízióra sem. Se Prince, se Crossista, se Dogma FS, se Grevil. se semmi. Csak megint valami más. Megint valami új. A Pinarello-tól én legalább 10 éve nem hallottam azt, ami most számtalan alkalommal elhangzott, miszerint ezzel az új Dogma F12 családdal design-forradalmat szeretnének csinálni. Nos, eddig jól áll a project.  

A Pinarello egy hibrid megoldással próbálkozott a Dogma F12 família esetében. Ugye, három alap formenyelvi-tézis létezik, akárcsak az autóiparban. Ott ugyebár, van a szögletes (VW, Audi, Skoda stb.), aztán a gömbölyű-organikus (Ferrari, Alfa Romeo, Jaguar, Ford, KIA, Mazda stb.) és persze, ne feledjük, van még az autóipari minimalizmus nevű agresszívan burjánzó sejtszaporulat, ami jelenleg a 90-es évek VW-jeivel kifulladni látszik, cserébe itt van nekünk helyette a futurisztikus formenyelvi agyrém, amit jelenleg egyes japán gyártók húznak maguk után meglepően magabiztos lelkesedéssel (Toyota, Honda, Lexus stb...).

A kerékpáriparban merőben más előjellel funkcionál minden, de itt is van három olyan gondolat-csoportosulás, amelyet követni lehet, s amelyben mindenki megtalálja a szerinte neki elrendelt helyét. Először is, vannak az alapvetően minimalista formanyelvi kultúrát preferáló kerékpárgyártó vállalatok (Wilier, Specialized, Cannondale, Scott). Aztán vannak a perszonál definícióm szerinti gömbölyű-organikusformanyelvet használó gyártók (Pinarello, Trek, Bianchi, de Rosa), végül pedig, ne feledkezzünk meg a szögletes formanyelvi elemeket használó cégekről sem (Canyon, Focus, Cube, Ghost).  

Persze, itt elsősorban és kifejezetten a különböző gyártók országúti divízióról beszélünk, az OFF-ROAD és az E-szegmens már teljesen más tészta minden gyártónál – amely majd minden bizonnyal egy következő cikk témája lesz. 

Amiért ezt a fenti gondolatmenetet feltétlenül szerettem volna megosztani veled, az nem más, mint hogy Pinarello ezt a három formanyelvi kultúrát, illetve azok egyes elemeit valami egészen parádés módon tudta ötvözni a Dogma F12-ben. Ráadásul mindezt úgy, hogy közben minden rá jellemző elemet megtartott (konkáv alsőcső, pici túlnyúlások, jellegzetes ülőcső megoldás stb.). Ezzel megint egy totálisan formabontó nyelvezetet alkotott. S ez nyelvezet valóban formabontó még az F8-F10 által képviseltekhez képest is, de mégsem olyan émelyítően habos és sokkolóan harsány, mint a Dogma 60.1 - 65.1-nél látottak. S ha még ehhez hozzáveszem, hogy minden jelenlegi kerékpár-családjuk más-más nyelvezetet használ, és mégis valamennyi annyira jellegzetesen és összetéveszthetetlenül Pinarello, akkor azt hiszem, körbeértünk, és újra rögzíthetjük: a Pinarello változatlanul a világ vezető kerékpárgyártó brand-je.

MI A HELYZET A TECHNOLÓGIÁVAL? AVAGY MIT IS MUTATNAK A SZÁMOK?

A Dogma F12 a Pinarello első teljesen integrált kábelezésű országúti kerékpárja. Ettől még magában nem kell elájulni, mert már legalább 8 olyan gyártó van, aki ezt megcsinálta (egyébként a Wilier volt az első a világon, a Cento10 Air-el 2015-ben). Ami mégis kiemelkedő és kiemelendő, az a műszaki átgondoltság és a leginkább rájuk jellemző teljesen kompromisszummentes anyaghasználat és felületkezelés. 

Most ideírhatnám az összes marketing-panelt, hogy az F12 mennyivel lett könnyebb az F10-hez képest, és mennyivel aerodinamikusabb, illetve mennyivel lett jobb a tömeg-merevség aránya, de ilyen paneleket én is tudok írni, és még ideológiát is tudnék gyártani hozzá néhány óra alatt - így gondolom, ez a különböző gyártóknak sem egy eget rengető feladat, summa-summarum: megkímélnélek téged ettől. Ezen túl, ellenben vannak olyan tények, amelyeket valóban érdemes megemlíteni ennél a modellnél (a formanyelven túl is). Az egyik a belső kábelelvezetés módja, ami valami olyan technológiai színvonalon lett kivitelezve, ami megmondom őszintén engem meglepett, érződik, hogy most a szokásosnál is jobban odatették magukat, és csak akkor jöttek ki a Dogma F12-vel, amikor az teljesen olyan lett, amilyennek megálmodták. Továbbá, ott van a villa, amit minden egyes modellhez (tehát az F12-höz, az F12 Disk-hez és az X-Light verziókhoz is) külön terveztek meg. Aztán, fontos beszélni a konkáv csövekről, illetve a GPS jeladó integrációjáról, amely még az F10-hez képest is példás kreativitással lett megoldva. 

Anyaghasználatban továbbra is a világ legdrágább Torayca T1100 1K Dream Carbon szövetét használták Nanoalloy technológiával (ezt a japán óriáscég nekik készíti külön - a többi gyártó számára csak az UD verzió érhető el, és igazából, azt sem nagyon veszik az ára miatt). Az aszimmetrikus vázkialakítás továbbra is alap, mint ahogy az egyedi középrész kialakítás is. Külön megemlíteném, az új Talon Ultra kormányt, amely már a teljes rendszerintegrációhoz készült szintén Torayca T1100 1K Dream Carbonszövetből, és ami könnyebb, merevebb és szerintem szebb is lett, mint bármelyik elődje.

A Dogma F12-családon is három multinacionális cég dolgozott (Pinarello, Ford és a Team Ineos), amelyet azért érdemes külön megemlíteni, mert ez is egy egyedülálló, és nem is túlságosan olcsó megoldás. Azt már mondanom sem kell, hogy minden méret egyesével lett megtervezve, így minden méret egyaránt tökéletes arányokban érhető el. Ami viszont még külön kiemelnék, hogy az F12-t először elemenként tesztelték, és csak utána lett egy darabba összerakva, majd ezt követték a teljes váz tesztjei. A mérnökök elmondása szerint 12-szer kellett eljátszani ezt a folyamatot, mire a váz elnyerte a mai formáját. Perfect job.

TESZT KÖZBEN

Abban persze nincs semmi meglepő, hogy ez a valaha országútra megálmodott legjobb Pinarello kerékpár. Ami ellenben a teszt során kiderült, hogy pont azokban a dolgokban lett jobb, mint az elődje, amit én személy szerint fontosnak éreztem. Amit elsőként el lehet mondani, hogy ez most tényleg érezhetően merevebb lett és valamivel könnyebb is, mint az elődmodell. Az irányíthatóságáról pedig, csak annyit tudnék elmondani: közöttünk van olyan, aki évi több száz kerékpárt próbál, és egyöntetű vélemény, hogy legfeljebb két olyan országúti kerékpár létezik a piacon jelen pillanatban, aminek a kezelhetősége, az irányítás precizitása és agilitása bármilyen vonatkozásban is ehhez mérhető volna. Ehhez persze erősen hozzájárul az, hogy 13-féle (!) méretben rendelhető, amely teljességgel egyedülálló módon és mértékben cizellált méretvariációkat jelent. S ha megnézzük a szögeit és a csőhosszokat (különös tekintettel a fejcső hosszokra), akkor láthatjuk, hogy olyan geometriát rakott össze a Pinarello, amelynek segítségével valami meghatározhatatlan, sejtelmesen intim kapcsolatba kerülünk a kerékpárunkkal és magával az úttal is. Ahogy kanyarodik, ahogy tapad, ahogy megindul felfelé egy meredek hegy bármely pontján – egy test, egy lélek. Na, azt nem tudja senki. Pazar. Csodálatos. Megejtő.Egyébként, nagyon pozitív volt magában az is, hogy nincsenek kint bovdenek házastul-mindenestül, amit megmondom őszintén akkor kezdtem el csak igazán értékelni, mikor visszaültem olyan gépekre, amelyeken meg vannak. A külcsínhez pedig, csak annyit fűznék még hozzá: hogy a Dogma F12 egyszerűen egy vizuális abúzus, ami mellett sajnos most minden elég hitványul néz ki. Mindegy nagyjából mit rakunk mellé.

MILYEN VERZIÓKBAN KAPHATÓ MOST?

Röviden: négyfélében. Bővebben: A négy verzióban, amely négy verzió sok mindenben különbözik egymástól. A Dogma F12 RIM brake-es verziója és a Pinarello Dogma F12 Disk két külön tervezőmunka. A geometria ugyanaz, de ezen túltéve magunkat a két váz teljesen más. Más a kormány hozzá, máshol vannak az elvezetések, mások a falvastagságok. És még sorolhatnám. A Dogma F12 X-Light és a Dogma F12 X-Light Disk a Dogma F12 és F12 Disk könnyített verziói. Itt más anyagot is használnak (Torayca T1100 UD HHM Carbon), amelytől a váz tömege RIM brake-es verzióban, 530-as méretben, festés nélkül 780 gramm nagyságrendileg.

#errőlmostmárbeszélnünkkell

A Pinarello Dogma F12 már születése első pillanatiban legenda lett, hiszen Egan Bernal (Team Ineos) jóvoltából a patinás olasz vállalat megszerezte 15. Tour de France győzelmét! Az már csak hab a tortán, hogy az összetett második helyen is, az ifjú Bernal egyik csapattársa végzett (az egyébként a tavalyi győztes) Geraint Thomas személyében. Említsük meg, hogy az elmúlt 8 Tour de France-ból 7-et Pinarello kerékpárra nyertek, s ugyanezen időszakban a márka még 4 Vuelta és 2 Giro d’Italia összetett, illetve egy világbajnoki diadalt is aratott. 

A rend és a tisztelgés kedvéért leírom ide azoknak a Sportolóknak a nevét, akik Tour de France-t nyertek Pinarello kerékpárokkal:

• 1988: Pedro Delgado, Team Reynolds (Pinarello Montello)
  
• 1992: Miguel Indurain, Team Banesto (Pinarello Keral Lite)
  
• 1993: Migel Indurain, Team Banesto (Pinarello Keral Lite)
  
• 1994: Migel Indurain, Team Banesto (Pinarello Keral Lite)
  
• 1995: Migel Indurain, Team Banesto (Pinarello Keral Lite)
  
• 1996: Bjarne Riis, Team Telecom (Pinarello Keral Lite)
  
• 1997: Jan Ullrich, Team Telecom (Pinarello Paris)
  
• 2006: Oscar Pereiro, Team Caisse d’Epargne (Pinarello Prince)
  
• 2012: Bradley Wiggins, Team Sky (Pinarello Dogma 65.1)
  
• 2013: Christopher Froome, Team Sky (Pinarello Dogma 65.1)
  
• 2015: Christopher Froome, Team Sky (Pinarello Dogma F8)
  
• 2016: Christopher Froome, Team Sky (Pinarello Dogma F8)
  
• 2017: Christopher Froome, Team Sky (Pinarello Dogma F10)
  
• 2018: Geraint Thomas, Team Sky (Pinarello Dogma F10)
  
• 2019: Egan Bernal, Team Ineos (Pinarello Dogma F12)
  

S mindeközben megnyertek számtalan Giro d’Italia-t, Vuelta a Espana-t, világbajnokok lettek, egyórás rekordot döntöttek és uralják a pályasportot is. Sokszor mondjuk azt, hogy „nem számít a kerékpár, csak a láb”, és egyéb kincstári okoskodások is el szoktak hangzani. S én úgy vélem ezzel lehet is takarózni egy bizonyos pontig. Gyorsan rögzítsük: ez a pont már nem az a pont. Amikor egy márka sikeressége és teljesítménye ennyire kilóg felfelé a mezőnyből, ott már felesleges a mellébeszélés: a Pinarello valami olyat tud, amit rajta kívül senki más. S persze, ők minden évben elmondják az épp aktuális aszfaltszaggató szerelemgyerekükről, hogy az a világ legjobbja. Nos, bár ennek a kijelentésnek mindig is volt valamilyen mértékű igazságtartalma, azonban most nincs mellébeszélés: valóban ez a világ legjobb országúti kerékpárja. End of Discussion.  

UTÓSZÓ

Mi mást is mondhatnék zárásképp, mint amivel kezdtem? A Pinarello Dogma F12 nem lehet a te választásod, csakis Te lehetsz az Ő választása. Nem te választod őt - Ő választ Téged. A Ferrari-t sem mindenki szereti, és ez – már elnézést – de nem a Ferrari problémája. Van, akik képesek ezt a színvonalat befogadni és felmérni, van, akik meg nem. S még világraszóló marketinghadjárattal sem kell idegeket borzolni. Mert ha Ő Téged választ, nincs hová menekülnöd - úgyis megveszed.