Blog - Technika

Egy évig volt egy első generációs Dogma F-em. Szerettem. Ebben az elemzőcikkemben azt írtam róla, hogy tökéletes egyensúly jellemzi, illetve, hogy a továbblépéshez (amely, ugye, egy új Dogma-modell megjelenését jelenti) ezt a tökéletes szinergiát valahol meg kell bontani. Telt-múlt az idő, már az UCI sem ragaszkodik azzal a kifejezéstelen görcsösséggel a 3:1 szabályhoz, meg aztán meg is jelent az utód: testet öltött az új, második generációs Dogma F.

Előbbit eladtam, és elsőként az országban rendeltem magamnak egy új Dogma F-et, Ineos 2025 színben. Miközben vártam, hogy megérkezzen, azon gondolkodtam - azt kerestem magamban, hogy vajon, hol ronthatták el? Lassan két hónapja használom - és megtaláltam. Persze, nem úgy, ahogy gondoltam…   

ELSŐ IMPRESSZIÓK

Egyszerűen gyönyörű. Volt már néhány Pinarello országútim életem során. Őszintén szólva, több száz kerékpárt leteszteltem, és volt nagyon sokféle kétkerekűm is már. Azonban, saját tulajdonú országútim kizárólag Pinarello-k közül került ki. Másképp fogalmazva: eddigi életem során csak Pinarello országúti kerékpárért adtam ki pénzt. Ennek pedig, lehet valami jól körülhatárolható oka...

Igazság szerint mindegyiküket nagyon szépnek találtam – de kétségkívül mind közül ez a legszebb. Amikor minden sikerül. A forma, az arányok, a színek összhangja, a felületkezelés – majd ez az egész összeáll valami olyanná, amit az ember korábban el sem tudod volna képzelni.

Az új Dogma F ránézésre is filigránabb lett, mint elődje. Oldalnézetből is, de elölről és hátulról egyaránt. Ennek nyilván elsősorban aerodinamikai okai vannak, de a külcsín szempontjából sem keveset dob rajta. A kiválasztott alkatrészek kiválóan harmonizálnak a vázzal és a 28 mm-es Conti GP 5000S TR gumik is szépen illeszkednek az összképbe. Pont annyira fekete az egész, mint amennyi még emészthető és épp annyira nem az, hogy ez a kérdés teljességgel irreleváns legyen. Jót tesz ennek a kompozíciónak, hogy maga a vázszett fényes, a kerék és a kormány pedig, matt. Odafigyeltek a részletekre, na.

VÁZSZETT ÉS MENETTAPASZTALATOK

Hogy pontosan milyen lett, miben változott az elődjéhez képest, illetve mindez, hogyan is néz ki számszerűsítve, arról ebben az elemzőcikkünkben minden igényt kielégítő részletességgel írtunk már, így ezzel nem terhelnék senkit még egyszer.

Ha három szóban kéne összefoglalnom, hogy az új Dogma F miben lett más, mint az előző, illetve ugyanezzel három szóval jellemeznem is kéne, hogy ezzel szemben mégis milyen lett, akkor azt mondanám: merev, selymesen sima, az irányíthatósága pedig, videójáték-szerű.

S hol rontották el? Az előző Dogma F-nél – ahogyan fentebb is utaltam rá – a merevség-kis tömeg-irányíthatóság-komfort-aerodinamika-tartósság-formakultúra hetesfogat tökéletes egyensúlyával találkozhattunk – ez új Dogma F pedig, érezhetően merevebb lett. Ez nem azt jelenti, hogy kényelmetlen, de ezért az emberfeletti hajtáshatékonyságért, amit ez a kerékpár tud, valahol fizetni kell. Jobb minőségű utakon ez semmiféle zavart nem okoz, ellenben például a Balaton északi partján található kerékpárúton azért már vannak helyek – főleg Balatonfüred és Ábrahámhegy között – ahol nem őszinte az ember mosolya. Ennek persze a legfőbb oka az új TorayCa M40X 1K karbonszövet, amelyet világrekordok megdöntéséhez terveztek és nem Zánkára meg Révfülöpre…

Szóval, merev és valami leírhatatlanul gyors. A másik nagyon fontos észrevétel az a selymes simaság, ahogy az ember alatt siklik az új Dogma F. Egyszerűen Pazar. Itt nyilván számít a 3 fokkal laposabbra vett villaszög, amely a többi fejlesztéssel együtt már indokolhatja ezt az éteri menetérzetet.

A harmadik megállapításom, pedig az új MOST Talon Ultrafast kormányra szegez minden tekintetet. Ugyanis, a kormány könnyűsége, és teljesen unikális kialakítása valami olyan videokonzol-szerű digitális iráyítási élményt az az új Dogma F-nek, hogy azt szavakba önteni is nehéz.

Én hagyományosan 54-es méretet használok a Pinarello országúti kerékpárjaiból, és ez jelen esetben sem volt másképp. Hegymenetben felfelé nem éreztem gyorsabbnak őt, mint az első generációs Dogma F-et. Viszont lefelé sokkal stabilabb, mint bármi, amin életemben ültem eddig, síkon pedig, valami egészen különleges élmény az a krémes simaság azzal a brutális, robbanásszerű gyorsulási képességgel és ezzel a videójátékos, gondolatolvasással felérő irányítási élménnyel, amit nyújt.

S itt fel lehetne sorolni megint azt a sok innovációt, az Aero Keel BB-től, a rejtett átütőtengely-végeken és Integrated Seatpost Clamp át egészen a minimálisan lazább villaszögig, amit beleraktak ebbe a vázba - mert valóban belerakták. Azonban, ami igazán nagyot üt, az az aranyárban mért új TorayCa karbon, az új MOST Ultrafast karbon integrált kormány és – igen – mindössze harmadikként az a sok apróság, amelyek közül az előbbiekben felsoroltam néhányat.  

Az, hogy egy teljes Dura Ace Di2 szett nem lehet rossz, eddig sem tartozott a földkerekség legjobban őrzött titkai közé. Én a 2024-ig gyártott SRAM Red eTap AXS szettet használtam az előző Dogmámon, amelynek a váltásérzetével nagyon meg voltam elégedve. Nekem valahogy a SRAM váltásműködése és filozófiája természetesebbnek hat, mint a Shimanoé, azzal együtt, hogy a saját országútijaimon általában Shimano-szetteket használtam eddig. Nyilván, van, akinek nem szimpatikus a SRAM kattogósabb, határozottabb, amolyan husángszerűbb váltásérzete, azonban szerintem ez még adott is egy jó értelemben vett kontrasztot a Dogma F váz végtelen kifinomultságával.

Nos, a 9200-as Dura Ace Di2 szett nem ilyen, mert finom, csendes, gyors és az ember észre sem veszi egy idő után, hogy ott van. Ez is egy szempont, ez is egy élmény, csak egy kicsit más. Amiben viszont én objektív értelemben is jobbnak éreztem a Dura Ace-t a Red-nél, az a fékezés. Egyszerűen jobbak a fékjei, nem melegednek fel annyira, soha nem nyikorog, és adagolhatóság tekintetében is nagyjából hibátlan.  Az új SRAM Red AXS szetthez még nem volt szerencsém – hamarosen ez is megváltozik – így ahhoz nem tudok viszonyítani, de az eddig futó Red-nél én ezt a 9200-as Dura Ace-t ha nem is fényévekkel, de jobbnak érzem valamelyest.

A Dura Ace C50-es kerekekről is csak jót tudok mondani. Ezelőtt Princeton Grit 4540-et, majd Campa Bora WTO-t használtam, de én nem érzem rosszabbnak a Shimano csúcskerékszettjét. Azt nem állítom, hogy külső megjelenését tekintve egy ipari műremek volna (melyik Shimano az?), azt azonban igen, hogy minőség dolgában kiállja az összehasonlítást bármivel szemben, amihez eddig volt szerencsém.

A KIEGÉSZÍTŐ-SZEMÉLYZET

Itt alapvetően két dolgot emelnék ki: az egyik a nyereg, a másik a gumi.

A nyereg, a MOST Lynx 2.0 Carbon nevezetű mestermunkája, ami nem csak hogy mindösszesen 155 grammot nyom, de – számomra – valami hihetetlenül kényelmes is. Kiváló a szellőzése, és a lágyrészek tehermentesítésére kialakított formavilága, pedig igazi best buy pozícióba emeli ezt a MOST-ot, akár külön megvásárolva is.

A Continental GP5000S TR 28 mm-es gumijai (amit én hagyományosan belsővel használok) is kiválóan működnek. Annyit itt megjegyeznék, hogy saját országútiba én rendszerint 25 mm-es gumikat szoktam belerakni, a legutóbbi Dogma F-embe rendszeresített 26 mm-es Pirelli P Zero volt a legballonosabb próbálkozárom eddig hosszútávon, de ez a 28 mm-es Conti kifejezetten jó, pedig a legutóbbi idők Continental gumijaitól nem voltam elájulva. A defektállósága kiváló, a tapadása – legalábbis szárazon – kifejezetten magas színvonalú, azt pedig, hogy mit tud nedvesebb körülmének között, szerencsére még nem kellett megtapasztalnom, hogy mennyire kopik, az pedig, még a jövő zenéje.

A teljes kerékpár 54-es méretben egyébként nem egész 7 kg.

KONKLÚZIÓ

Ha úgy tesszük fel a kérdést, hogy az új Dogma F jobb lett-e, mint az elődje, a válasz egyszerű: igen. Azt sem nagy bátorság kijelenteni, hogy ő minden idők egyik, hanem legjobb, legvonzóbb és legvágyottabb országúti kerékpárja, amellett, hogy minden bizonnyal a valaha volt legjobb Pinarello országúti is.

A kérdés már csak az: kinek? Azt hiszem, ez a csodabringa a világ legjobb versenyzőinek született elsősorban, hogy rekordokat döntögessenek és demonstrálják a Pinarello tradíciók egyedülálló ízeit. Az előző Dogma F közelebb volt a földi halandók unalmas vágyaihoz, mint a folytatás, amely nem titkolt szándékkal a sztratoszféra meghódítására született.

Nincs más hátra, tehát: Igyekszem, hozzá méltó lenni.