Szerintem sosem mosom le magamról a „bélyeget”, mi szerint vonzódom az ilyen házias, kockásabroszos helyekhez, de mit csináljak, ha ez tényleg így van? Sőt, miért baj ez egyáltalán? Nem csak fine dining létezik a világon, és az olasz konyhát is megunná az ember, ha azt enné minden áldott nap.
Épp ezért, jó időnként az ilyen helyek közelsége, és az is jó, hogy itt pontosan tudja, mire számíthat az ember, ennek megfelelően semmi olyan nem történhet, ami – negatív értelemben – meglepetést okozna. Házias ízek, kedves kiszolgálás, közepes árak és kellemes jóllakottság.
S, hát, miért írnék a budakalászi Gól Vendéglőről, ha az nem épp egy ilyen hely volna? Ugye? Igen, a Gól Vendéglő épp egy ilyen hely.
A legjobb, hogy ez is nagyon közel van a munkahelyemhez. Félig-meddig ez is törzshelyünk, hiszen amióta Óbudán van az üzlet, azóta gyakorta megfordulunk itt. Márta szerint itt van az ország legjobb rántott karaja, mikor kemoterápiát kapott, csak ezt tudta megenni hónapokig - lehet, hogy most itt lenne az ideje, hogy én is megkóstoljam, biztos nem lehet rossz, ha ennyire dicséri…
Szóval, képzeljünk el egy vendéglőt, ami az Omszki-tó partján helyezkedik el, és csicseregnek a madarak, miközben az ember a rántott bordáját eszi. Igazán ideális, szó se róla. Parkolni, persze nem mindig egyszerű, főleg, ha az ember hétvégén szeretne odamenni, de azért meg lehet oldani, ha nagyon akarod – és te nagyon akarod.
Belülről egy nagyon házias kialakítás, ami fogad minket. Semmi fakszni, semmi felesleges csicsa, csak kockás abrosz, kedvesség és finom ételek. Szóval, pont olyan, mint amiért valaki egy ilyen helyen szeretne ebédelni. Ideális, na.
Ez mindenhol fontos, de a legfontosabb tán egy ilyen helyen. Nagyon kedvesek, udvariasak, és nyáron, ha a teraszon ücsörög az ember még a ház macskáiba is belebotlik, így ott már tudni lehet, hogy aznap ketten is jóllaktok…
Ez a hely szerencsére nem a fluktuációról szól, hosszú évek óta ugyanazok az arcok néznek vissza ránk és én nagyra tartom az ilyesmit, úgyhogy ez mindenféleképpen egy nagy pirospont.
Legutóbb négyen mentünk oda, és négy különböző ételt ettünk, így elég sok tapasztalat gyűlt össze egy ugyanazon idő alatt.
Én egy pesztós papardellét kértem natúr csirkemellel. Acsirkemell kiválóan volt elkészítve, puha volt, kívül egy kicsit ropogós, a tészta is finom volt, de azért gyorsan hozzáteszem, ha nem diétáznék, biztos nem ezt ettem volna (javasolnám az óriás bécsiszeletüket…).
Márta a szokásos rántott karaját ette petrezselymes burgonyával – szerite a legjobb az országban – most már tényleg megkóstolom, ígérem.
Volt még egy brassói aprópecsenyénk, azt megkóstoltam ellenben és kiváló volt, továbbá, meg kell mondanom, úgy is nézett ki. Puha volt, jóízű és már az illata is csalogatja az oda betérőt.
Vegül, pedig ettünk egy rántott fogast, fűszeres majonézzel és hasábburgonyával. Szerintem a hasábburgonya nem illik ehhez az ételhez, és a fűszeres majonéz is egy kicsit nehéz volt a fogashoz, egyébként maga a hal nagyon ízlett. Az uborkasalátáról nem értekeznék külön – uborkasaláta volt.
Összességében véve az ételek hozzák azt a színvonalat, amiért odamegy az ember, és ez nagyon fontos. Mindig minden friss, és jóízű, házias – és ez a legfontosabb.
Ha valaki erre jár, mindenképp érdemes kipróbálnia.
BENCE PONTJAI:
enteriőr: 5/5
kiszolgálás: 5/5
ízek: 4/5
MÁRTA PONTJAI:
enteriőr: 5/5
kiszolgálás: 5/5
ízek: 5/5

Speciális ajánlatainkért, exkluzív termékeinkhez, információkhoz kövess be minket!