Blog - Márta blogja

Melyik férfi kolléga tudná elképzelni azt, hogy ilyen gyönyörű kerékpárok között él le negyedszázadot, és nem a mindenkori csúcsmodellel jár? Tegye fel a kezét – na, ugye, egy sem.

Profi pályafutásom alatt megtanultam megbecsülni azt, amivel épp versenyeznem kellett. Volt, hogy L-es méretű BCA monti volt alattam, de imádtam, mert aluvázas volt és a szponzor csak ilyen mérettel tudott minket támogatni. Lajos az edzőm téli bringájával kezdtem meg a pályafutásomat, na, az sem volt kicsi hozzám képest, de örültem annak is, hiszen életem első igazi, menő versenybringája volt.

160 cm magas vagyok, így mindenki megérti, hogy a rendszerváltás előtt, annak is örültél, ha egyáltalán kerékpárt kaptál valahonnan. Olyat, amivel versenyezni tudtál és bizony, azzal kellett nyerni, ami épp volt.

Így, aztán már az is nagy örömmel töltött el, ha normális méretű és a felső-kategória alsóbb szegmenseibe eső bringákat hajthattam. Általában 5 évig mentem mindegyikkel, nem sűrűn cserélgettem őket. Hol egy Pinarello Paris, hol egy Wilier Cento1 Air volt a kedvenc - amit Bencétől kaptam ajándékba és magyar bajnoki trikolórban úszott. Ugyanis, teljesen egyedi tervezéssel leptek meg a Wilier céggel közösen a születésnapomra.

Most a legutolsó bringám - a hófehér Pinarello Prince - szintén 5 éve hűséges társam és szerencsére egy bringás dinasztia veszi át tőlem, ahol a 11 éves Milán fog vele versenyezni a továbbiakban. Szuper, gondoltam magamban, 4 km-re lakunk egymástól, így biztos összefutunk majd az utakon, mert megmondom őszintén, nagyon fog hiányozni.

Az egész Bence Campagnolo Super Record 13 mániájával kezdődött már tavasszal. Hogy ő hogy kipróbálná. Nem sokkal rá meg is rendelte magának, és aztán már „csak” egy Achilles szakadásnyi idő választotta el a felszereléstől, mely következtében az egész nyár bringázás szempontjából kuka lett.

Aztán, mikor a műanyag-csizma lekerült a lábáról, kezdődhetett a felszerelés, de mit csináljon a megmaradt Dura Ace Di2 szettel és kerékkel? Mert ugye, evidens, hogy az új szettet csak új kerékkel egyetemben lehet felszerelni. Így az is Campa lett.

Szerettem volna elkerülni a hirdetésekre jövő telefonok és alkudozások tengerét (…), így megbeszéltük, hogy átveszem tőle a szettet és a kereket. Beérni látszott a több éves ösztönzés, hogy vegyek már végre magamnak egy csúcskategóriás bringát és megrendeltem a Pinarello Dogma F 2026 vázat Edge Crystal White színben. Nem sokat, de kellett rá várni. Addig az alkatrészek egy dobozban hevertek és várták, hogy ismét életre keljenek. Szép lassan komótosan, minden héten megpucoltam valamit közülük, és mire elkészültem, a váz is megérkezett.

Jöjjön hát a várva várt összerakás! Még előtte megjegyezném azonban, hogy Annamari barátnőm blog cikke jelentős motivációval bírt számomra, miszerint ő is 5 évet használt egy Pinarello Gan kerékpárt és az ő szavait idézve: „most értem meg rá igazán, hogy legyen egy Dogmám”.

Talán, ha ő nincs, akkor még mindig a patkófékes Prince-emet használom továbbra is. Azonban, ez adott egy löketet, hogy vagy most, vagy soha.

A másik löket a két éven át tartó daganatos betegséggel való küzdelem volt. A 3 műtét, és a 6 kemó jelentősen befolyásolja a mai napig az életemet. Mivel, ezeket a betegeket 5 év elteltével diagnosztizálják gyógyultnak, így ez még koránt sem egy lefutott meccs, csak reménykedni tudok, hogy rendben vagyok/leszek a továbbiakban is.

Így, mikor ez a Bence-féle szett lehetőség elém került, arra gondoltam, ha még sokáig gondolkodom a cserén, lehet, hogy kicsúszom az időből. Nyilván, a kinti bemutatókon mindig van lehetőség - sőt kötelező is - kipróbálni egy-egy a gyártók által jól megszervezett, 50-60 km-es teszt körön egy adott kerékpár jellemzőit, sajátosságait, de, azért az más, ha azt a kerékpárt magadénak tudhatod. A te milliméterre pontos méretedre van be állítva, gyönyörködhetsz benne a szobádban, és bármikor elviheted egy körre.

Nagyon féltem a régi kormányhoz képest, a jóval szűkebb fogástól. Majd 3 cm különbség van köztük, de azt kell, hogy mondjam: meg sem éreztem. Olyan könnyen kezelhető, simulékony az egész vezetési élmény. Egyszerűen hihetetlen volt számomra. Én, aki annak idején Pais Péterhez hasonlóan hónapokig állítgattam a stoplimat és egyéb beállításokat a bringán, most csak felültem rá és minden ment magától. Nyilván, a kormányszár hosszát a felsőcső hosszához rendeltük, és minden adatot patikamérlegen mértünk ki, de akkor is ez egy teljesen más geomátriával rendelkező bringa, mint az előzőm volt, és mégis, mikor legelőször felültem, tudtam: haza érkeztem. Na, ez az, amit Bence és a vevők mondtak éveken át a tapasztalataikról. Végre éreztem én is. Kolosszális ez a váz. Arra gondoltam, ha annak idején egy ilyen bringával mehettem volna a Giro-n… Ez magától befordul a kanyarba, lejtőn iszonyú stabil, nem hibázik. Akkor sem, ha egy kis kavicsot benézel és átmész rajta véletlenül. Stabil, fordulékony, könnyed lábmeghosszabbítás az egész feeling, amit ad.

Gondolom, ez olyan, mint mikor a futó megtalálja végre a megfelelő futócipőjét és abban futhatja le az első maratonját.

Első edzésem a Naplás- tóig vezetett egy szombati napon munkaidő előtt. Annamarival megbeszéltük, találkozunk és megyünk egy rövidet. A bringa nem volt szokatlan, az egyedüli, amivel nekem meg kellett küzdenem a magas felni és az oldalszél kapcsolata. Sohasem mentem még magas felnivel a saját kerékpárjaimon, az alacsony falú, de könnyű kerekeket preferáltam mindig - pont ezért.

Annamarival váltott vezetéssel mentük a szakaszokat, rajta látszott, hogy fél év előnye van velem szemben. Sokkal jobban kezelte a magas felnijét az oldalszélben, mint én, engem még akkor odébb taszított a szél. Mostanra ez is helyreállt, és megvan az egyensúly már szélben is a Dogma F és közöttem. Tárcsafékem sem volt még soha országúton. Azt kell, hogy mondjam, régóta vágytam rá, hogy meg tudjak állni normálisan. A patkófékes bringámmal párás, esős időben, mindig az volt az érzésem, hogy csúszok be a kereszteződésbe. Vagy a fékgumik minősége lett rosszabb az idők folyamán, vagy nem tudom… Alu felnim volt és Ultegra fékpofám.

Na, ez most egészen más! Megállunk és kész. Én a klasszikus fékkar tartást követtem és így állítottam be a Dogma F kerékpáromnál is. Tudom, divat ez a befelé forduló fékkar, mert a profik is bla-bla-bla, de én nem csúfítom el ezt a gyönyörűséget csámpásra. A rohadt széles vállaim miatt sem lenne kényelmes úgy.

A színéről is hadd ejtsek néhány szót. Fehér-mániás vagyok. Az edzőm, arra tanított, hogy minél könnyedebb, világosabb egy-egy szín, annál feltűnőbb leszel a forgalomban, jobban meglátnak az autósok és mentálisan is könnyebbnek érzed a bringát világosabb színben, mint pl. feketében.

Az Edge Crystal White-ban a villa belső része fekete, az alsócső a felsőcső felé eső része is, így finom 3D kontrasztot ad az amúgy is hihetetlenül egyedi váz design-nak. Persze, fényes színkombinációt választottam magamnak, így minden évben kap egy polírozást tőlem, és még 3 év múlva is olyan lesz, mintha új lenne. Mint, ahogy az épp eladósorba került Pinarello Prince-em 5 év után is kinéz.

A Dura-Ace Di2 szett gyorsabban és kevesebb erő használatával reagál az ujjam nyomására, mint az 5 évvel ez előtti Ultegra Di2. Épp csak hozzáérsz és már vált is. A váltója is hamarabb reagál le mindent. Egy szó, mint száz: érdemes volt belemenni a játékba, rengeteg pluszt kaptam az új bringa vásárlásával. Exprofi versenyzőként egy új igazi társat tudhatok magaménak. Egy olyat, amire érdemes volt várnom 57 évet, mert a Dogma F 2026-os modellje megéri a várakozást.

Az új családtagot szerényen el is neveztem DogMarta-nak.