Blog - Technika

Sosem könnyű feladat objektíven megítélni valamit, ami ennyire közel áll a szívünkhöz. Sosem könnyű olyasvalamiről beszélni, amely teljes valójában a mindennapjaink része. Mondhatnánk így is: sosem egyszerű mértékletesnek maradnia a szerelmes embernek. De megpróbáljuk - mert szeretjük a feladatokat.

A Pinarello esetében gyakorta hajlamosak vagyunk a márkát a mindenkori Dogma-sorozattal azonosítani. Ez a metódus semmiképpen nem helyes, annak ellenére sem, hogy a mindenkori Dogma-sorozat elképesztő, máig tartó és velünk élő sikertörténete mindenki számára ismeretes. A legendás olasz vállalat ugyanis, alacsonyabb kategóriákban is számtalan legendás modellt adott már a kerékpársportnak – elég csak a korábbi Prince vagy Paris-sorozatok bármelyikére gondolni.

A Prince-család ellenben most valami olyanra tett kísérletet, amelyre egyik elődje sem vállalkozott: jelesül megpróbálta a legutolsó Dogma-széria minden fontos attribútumát átültetni egy elfogadhatóbb/emészthetőbb árszegmensbe – mindezt úgy, hogy a Dogma F12 és Dogma F-széria külső megjelenését, illetve fontosabb formanyelvi elemeit is továbbviszi.

Természetesen, ez egy nagy vállalás, amelynek a sikere mindig azon mérhető le, hogy az adott variáns mennyire lesz népszerű, vagyis mennyire talál utat a közönség szívéhez. Talán ellőhetem a poént: odatalált.

SZÉP VAGY, SZÉP VAGY, SZÉP KIRÁLYFI… 

A könnyedség magabiztossá tesz, szóval melegítsünk a külcsínnel!

Nehéz megszólalni, mikor oly beszédes ez az egész. A Pinarello Prince úgy lett gyönyörű, és úgy lett a Kis Dogma, hogy közben hamisítatlan és összetéveszthetetlen saját egyénisége van, ami semmivel nem összekeverhető. Csodálatosan valamilyen. A szokásos – és mára legendássá, továbbá mások által tömeges mértékben, hitvány minőségben másolásra érdemessé vált – Pinarello érőjáték oly tökéletesen demonstrálódik a Prince buja szexualitásban burjánzó vonaldzsungelében - hogy az ember egy év használat után is képes rajta új, eleddig felfedezetlen zegzugokat találni. Zegzugokat, amelyekbe puhán belerévedve elfelejtheti a mindennapok sokszor szorongató valóságát. Ránézünk és elveszünk benne. Újra és újra, és újra… azt hiszem, ennek a kerékpárnak ez a primer skillset-je: meglátni és megszeretni. S azt is hiszem, hogy akik nem így vannak ezzel a csodálatos tárggyal, azoknak ez tényleg nem való, azok ezt bizonyosan nem értik, nem képesek befogadni és nekik jelen cikk olvasását sem javaslom tovább – irány vissza a vonalzószörnyekhez!

VENI, VIDI, VICI

A Pinarello Prince-család alapjában véve két modellből áll, ami igazából négy. A Pinarello Prince és Pinarello Prince FX a család két tagja és mivel mind a kettő elérhető – legalábbis még – tárcsafékkel és felnifékkel is, így a család összesen négy tagot számlál. A Prince és Prince FX között a vázanyagban és a festésben érhető tetten az a bizonyos különbség. A Prince a Torayca T700 UD high modulus karbon szövetéből készül, amely egy valamivel nehezebb, de egy picit komfortosabb tekerést tesz lehetővé, mint az FX verzió, amely valamelyest könnyebb karbon szövetből (Torqayca T900 3K) készült és még merevebb ennek megfelelően. A festés tekintetében továbbá, a Prince egy letisztultabb, a Prince FX-hez képest kevésbé bonyolult festést kapott.

Ami itt a különbségek ellenére vastagon aláhúzandó: mind a kettő abszolút versenyzésre született, minden elemében a sebességről és kompetitív kerékpározásról szól - sejtszinten árad belőlük az erő és a zabolázatlan győzni akarás. A Prince-család nem a komfortról szól tehát, hanem arról, hogy miképp lehet megközelíteni egy Dogma F12 sebességét, úgy hogy a kasszánál a Dogma F12 árának töredékét kell csak leszurkolnunk érte.

NA, DE MÉGIS…

Ja, igen, az adatok… A Prince-család, tehát a fentebb megbeszélteknek megfelelően négy modellből áll: Prince, Prince Disc, Prince FX, Prince FX Disc. A négy modell geometriája és vázkarakterisztikai jellemzői pontosan megegyeznek egymással, így a továbbiakban - csak amúgy póriasan - Prince-ként fokok hivatkozni rájuk, amolyan összefoglaló megnevezés gyanánt.

A Prince tehát, kilenc különböző, egyenként megtervezett méretben érhető el, amely közül a középméreteket (515, 530, 545, és 560) a Pinarello teljesen átdolgozta az előző Prince-családhoz képest. Minden méret természetesen át lett dolgozva, de ez a négy tulajdonképpen az alapoktól lett újrakonstruálva. Erre egyfelől azért volt szükség, mert az előző Prince-modellel ellentétben ez egy ready to race versenygép, míg a korábbi Prince-sorozat inkább egy all around szerepkört kívánt betölteni, annak ellenére, hogy az is tökéletesen alkalmas volt minden típusú versenyzésre. A másik ok, pedig az, hogy időnként egy gyártó is néz eladási adatokat és - nem meglepő módon – a legtöbbet ezen modell esetében is a középméreteken adjuk el, így ezeknek variánsoknak a visszajelzések szerint való tökéletességig csiszolása a létező legnagyszerűbb dolog - már ha érdekelnek minket a vásárlóink visszajelzései.

A Pinarello Prince-vázak jelen cikk megjelenésének időpontjában a világ összes ismert alkatrészcsaládjának fogadására alkalmasak, és vázszett formájában is elérhetőek az előrendelés időintervallumában.

A végső poént, viszont mégis csak a címben foglaltak illusztrálják a legjobban: egy Pinarello Prince megvásárlásával kapunk egy a Dogma F12-höz sok mindenben nagyon hasonló élményt, rengeteg érzelmet, szenvedélyt, irigységet és azt a semmivel össze nem keverhető kötődést, a legtöbbet, amit csak egy élettelennek tűnő tárgy iránt érezni lehet.

Talán ez azért van, mert ha a Prince megfelelő gazdára lel, megelevenedik.

VÉGSZÓ

A fentiekből talán kiderült: nekem egy ilyen kerékpárom van – tovább megyek: jelen pillanatban a Biondo Bike kerékpárüzlet minden tulajdonosának ilyen kerékpárja van.

Én mindig is akartam egy tűzvörös Pinarello-t, most végre összejött. Menet közben, ami a legkülönlegesebb, az a jellegzetes Pinarello-érzés, ahogy az ember kiáll a nyeregből, és ez a Telivér megindul alatta. Ahogy kanyarodik, amilyen reszponzív a kormányzása, sosem fordulna mellé az ember, mert a Pinarello Prince nem csinál ilyet – Ő tudja merre szeretnénk menni és azt is, hogy mikor.

Őrá is igaz, amit a Dogma F12-nél már korábban elmondtam: nem való mindenkinek. Annak való, aki megérdemli. Aki szereti, vigyáz rá és érti, hogy mit akar neki mondani. Mestermű Olaszországból, Kis Dogma, egy Tökéletes Tárgy.

Mindenkinek, aki megérett rá.