Régóta szeretettem volna megírni ezt a tesztet, de valahogy mindig közbejött valami. Azonban, újfent kiderült, hogy az élet a legjobb szervező, mert azóta sok minden megérett bennem, és így talán reálisabb képet tudok adni nektek, erről a nem mindennapi bringáról. Következzék tehát, a Pinarello F7 tesztje, amely egyben egy saját tulajdonú kerékpár megéneklése is.
Ez egy különös történet. Kezdjük ott, hogy sohasem vártam még ennyit egy kerékpárra – több, mint egy évet – és sosem előzte meg egyetlen kétkerekűmet sem az a fajta vágyakozás, mint őt. Pedig, több Dogma F-em is volt, sőt, most is az van - amint írtam is róla hosszú modellbemutatót és részletes tesztet is. Talán a várakozás mértéke, ami különlegessé tette számomra ezt a kerékpárt. Nem is tudom. Mindenesetre kisvártatva megérkezett...
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy nagyon régóta szerettem volna egy tűzvörös Pinarello-t. Habár. az F7 elődje is ebben a színben pompázott, de a gyártó ígérete szerint az első generációs Dogma F kistestvére lett a Pinarello F7, ezért ez a várakozás duplán megdobogtatta a szívemet.
Minden tesztcikkben leírom – és ez most sem lesz másképp – hogy hosszú technikai elemzésekbe nem bocsátkozom, mert minden tesztcikket megelőz egy részletes modellbemutató, mint ahogy ez az F7 esetében is megtörtént.
Na, de most már tényleg megérkezett. Külső adottságait tekintve nem igazán érdemes ezt túlspilázni: ez tényleg a telesírt párnák világa, akit ő nem érint meg, tényleg ne vegyen ilyet, mert nem érdemli meg. Egész egyszerűen gyönyörű, nincs mit hozzátenni – eddig rendben is volnánk.
A vázszett a Torayca T900 UD ultra high modulus karbon szövetéből készült, aminek az a fő ismérve amellett, hogy nagyon merev, hogy rendkívül könnyű is. Igazi versenyzésre szánt alapanyagról beszélünk tehát, így tán nem is a véletlen műve, hogy a professzionális női versenyzők ezt a vázat használják, és a Dogma F-el csak az Ineos Grenadiers férfi versenyzői mennek. Ez alapján nyilvánvaló, hogy a Pinarello F7 nem csupán alkalmas mindenféle szintű versenyzésre, hanem alapvetően arra is tervezték. Ide tartozik még, hogy a geometriája szinte teljesen megegyezik az első generációs Dogma F-ével, a legfőbb különbség abban érhető tetten, hogy míg a Dogma F 11 különféle méretben érhető el, addig az F7 9 variációt kínál. A különbséget úgy küszöbölték ki, hogy a Dogma F-nél elérhető legnagyobb méret (620) nincs az F7 esetében (emez 595-ig van), illetve a Dogma F-nél létezik 540-es és 550-es méret, az F7 esetében pedig, ezek kimaradtak - hanem 545-ös méret létezik belőle, amely épp az 540 és az 550 között helyezkedik el.
S ha már itt tartunk, a szóban forgó kerékpár pont egy 545-ös méretű darab volt.
Minden kerékpárnak van egy karaktere. Magyarán, van egy érzet, egy az agyunkon átsuhanó gondolat, amely ha egy dolgot kell mondani a szóban forgó műalkotásról, rögtön eszünkbe jut, és nem kell lapozgatni emlékeink megkopott lapjain. Ez az érzet nekem a "bitang gyors" volt. Tulajdonképpen, ennyi idő elteltével sem tudnék teljes magabiztossággal olyan kerékpárt említeni, ami ennél lényegét tekintve gyorsabb volna. Sok minden lehetséges, sok mindent tapasztaltam azóta, de ha pusztán a nyers sebesség elérése a szempont, a Pinarello F7 közel Dogma F szinten van.
Persze amaz könnyebb, és miközben bitang gyors, kényelmesebb is, meg aztán ott van az aerodinamika kérdése, de itt most csak a nyers sebességről beszélünk, és ebben a tekintetben az F7 bizony, csak a legjobbakkal említhető egy lapon. S gyors minden körülmények között: hegymenetben, ereszkedésnél és természetesen síkon is az egyik legjobb. Ennek persze, van ára. Ugyanis, a döbbenetes gyorsulás, illetve ez a robbanásszerű erő, ami ebben a kerékpárban benne lapul, nem kínál éteri komfortot. Rossz utakon tud kellemetlen lenni, és ebben semmi különös nincsen, ez így van rendjén …
A Pinarello F7 egy kicsit is normálisabb minőségű útburkolaton egy fékevesztett vadállat, ami úgy megy, ahogyan azt te akarod. Nagyjából kimondható: határ a csillagos ég. Érdekes az üléspozíció is, igazi, hamisítatlan versenygeometria, kifejezetten kívánja az alsó fogást, és az ebben a pozícióban megindított sprinteket. S ha már sprint: aki bármilyen csavarodást vár, az hiába teszi, ez olyan merev marad, mintha faragták volna, nem nyeklik-nyaklik, itt minden watt az aszfaltra zúdul…
S minden kétséget kizáróan: kívánja, mi több: követeli a sebességet. Ő nem egy klimatizált kellemes francia utazóautó fotelekkel ülések helyett - hanem egy hörögve duruzsoló duplakuplungos Ferrari.
A legújabb, 8100-as sorozatszámú, 2x12-es Shimano Ultegra Di2 szett egy igazi telitalálat, most Dura Ace Di2-t használok, de megmondom őszintén, ember legyen a talpán, aki itt lényeges különbséget tud tenni a két alkatrészcsalád között (az árán kívül). Én személy szerint már a 105 Di2-t is tökéletesnek találom. Az Ultegra Di2 amolyan dögunalmas, japános tökéletesség, amely mint a váltásérzetben (és sebességben), mint a fékezés adagolhatóságában, illetve annak erejében tetten érhető. Nem mondom, hogy ez a legszebb alkatrészcsalád a világon (sőt, én a 105 Di2-Ultegra Di2-Dura Ace Di2 hármas fogatból az Ultegra Di2-térzem a legkevésbé szépnek), de ez a Shimano-ra úgy általában jellemző és a valóban kiváló működéséből nem von le semmit. A teljesség kedvvért 50/34-et használtam elől, illetve 11-30-at hátul.
A Pinarello által tervezett és gyártott MOST Ultra Light Carbon integrált kormánya pontosan ugyanaz, mint amit az első generációs Dogma F-en vagy a Dogma X-en megtalálunk, így nagy meglepetést nem okozott, minden elemében olyan volt, amint amit egy ilyen kategóriájú kiegészítőtől elvárhatunk.
A kerekek tekintetében a MOST Ultrafast Carbon 40 mm-es darabjaival érkezett a Pinarello F7, különösebb extázist nem okoztak, jól tették a dolgukat, tömegben és csapágyazásban is teljesen rendben voltak, körülbelül ezt vártam. A Pirelli P Zero 26 mm-es gumiköpenyei (belsővel használtam őket) a legeslegjobbak közül valók. Hihetetlen, de egyszer sem kaptam defektet velük, ami nem kis teljesítmény Budapest közvetlen környezetében.
Egyedül a nyeregcső nyekergett az első út után, de ezt egy újrazsírozással a saját MOST gyári zsírjával (!) orvosoltuk, és utána megszűnt a probléma.
A Pinarello F7 pontosan az, mint amit első ránézésre is mutat magából. Nem több és nem kevesebb. Pont az. Egy versenyzésre kitenyésztett, olasz luxuscsődör, tomboló tesztoszteronnal és gyógyíthatatlan sebesség-függőséggel. Kevesebb, mint hárommillió forintért ennél vadabb és gyorsabb országúti kerékpár – meg merem kockáztatni – nincs. Akik szeretik a kompetíciót, a gyorsulást és megőrülnek azért, ha még ezen képességek mellett lelke is van valaminek... nos, a Pinarello F7 nekik készült. Egy vöröslő nyíl mindenek felett.
Speciális ajánlatainkért, exkluzív termékeinkhez, információkhoz kövess be minket!