Blog - Gasztronómia

A véletlenek néha egészen különleges élethelyzeteket szülnek. Minden évben legfeljebb egyszer járok Badacsonyban, és akkor is leginkább átutazóban vagyok, nem időzöm ott hosszasan. Idén kivételt tettünk, és milyen jó, hogy így alakult... Kezdjük talán ott, hogy magamtól eszembe sem jutna egy balatoni pizzériába beülni, tekintve, hogy néhány budapesti, deklaráltan olasz tulajdonossal és séffel rendelkező éttermet leszámítva, fogalmuknk sincs, hogy ezt az egyébként nem halálosan bonyolult ételt hogyan kell jól elkészíteni. Persze, azt mindenki tudja, hogy az első lépést a minőségi, a témához pontosan illeszkedő alapanyagok jelentik. Nos, őszintén szólva már itt bukik a történet, mert rendszerint azt sem tudjuk,hogy mik ezek az alapanyagok pontosan. S akkor utána következik még a megfelelő elkészítési mód, s a végén kiderül, hogy ez a pizza nevű étel nem is olyan pofonegyszerű, mint amilyennek a legtöbben gondoljuk. 

Valójában-összességében véve a probléma az, hogy a kultúra hiányzik hozzá, s ezen a ponton már nem igazán lehet segíteni a dolgon, és jönnek a már jól ismert rémszülemények - kegyeleti okokból példa nélkül. Nos, mi elmentünk egy balatoni település viszonylag eldugott szegletébe, és az történt, amire álmomban sem gondoltam volna: azt hiszem, megtaláltuk az ország legjobb pizzáját!

Klasszikus nápolyi iskola, klasszikus olasz alapanyagok, és tökéletes elkészítési mód. Badacsonyban. Il Monte Pizzéria. Elképesztő.

ENTERIŐR

Első ránézésre semmi különös. Badacsony alapvetően vendéglátásra specializálódott, a "főtérről" nyíló mellékutcájában egy nem túl feltűnően túlharsogott kőfal mellett vezet az út egy lugasszerű, alapvetően nagyon barátságos kis helyre. Ez az Il Monte Pizzéria. Ami azonnal feltűnt, hogy a hely a 40 fokos kánikula ellenére is kiválóan átszellőzik, jár a levegő, így a kora-délutáni órákban is igazán üdítő volt a hőmérséklet. Maguk az asztalok kellemesek, a hely már első látásra is hihetetlenül barátságos, amolyan igazi, családias hangulatot árasztó, lugasos olasz trattoria. 

Pont ilyenre vágytam akkor, így kifejezetten jól esett a dolog, pedig, még nem is ettünk semmit. De a lényeg, azt hiszem, ez után következett.

KISZOLGÁLÁS

S itt sem tudtak hibázni. A kiszolgálás gyors volt, kedves és nem tolakodó. Nem lihegtek túl semmit, az egész olyan végtelenül természetes volt. Ezen kívül azonnal feltűnt valami nagyon-nagyon fontos: látszott, hogy itt mindenki szereti, amit csinál, és egy vendéglátóipari egység esetében - főleg, ha az olasz - ennél kevés fontosabb dolog létezik. S ha még hozzáteszem, hogy minden, amit kértünk rendkívül barátságosan képzett árakon érkezett, azt hiszem, nehéz lenne belekötni bármibe is. Nos, de nézzük az ételeket/italokat!

ÍZEK

Kezdjük az epres limonádéjukkal, már csak azért is, mert ilyen minőséget nem ittam még. Igazi epervelő volt benne, kellőképpen hideg volt, és az egész, ahogy lecsúszott a torkomon az első korty, megelevendett a szemem előtt. Hirtelenjében egy eperföldön találtam magam. Az illatok, az ízek és a textúrák olyan egyvelege volt ez, amihez foghatóért még akár Badacsonyig is érdemes elmenni. 

Majd két pizzát rendeltünk, egy hagyományos szalámis, és egy Diavola pizza volt a kiszemelt. Mind a kettőből ettünk mind a ketten, és hát, nehéz szavakba önteni azt az impressziót... Azt hiszem, ki lehet jelenteni, ez volt a legjobb pizza, amit életemben ettem, pedig, töltöttem egy kevés időt Olaszországban... tökéletes a tésztája, főleg, aki a klasszikus nápolyi iskolát szereti, annak ez egy paradicsomi élmény lesz. A paradicsomszósz nem tudom, hogy San Marzano-e, de valami nagyon hasonló, mindenesetre ordít róla a minőség, mint ahogy az olasz szalámiról és a bivalymozarelláról is. A Diavola pizzán a pepperonin kívül kaptunk valami csipős szálat (talán chili lehetett), mindenesetre hihetetlen, ahogy a textúrák és az ízek ilyen mélységekig összeérnek egy elméletben ennyire egyszerű ételben. Ez egy komplett szimfónia. Fantasztikus - nincs is hozzáfűznivalóm.

A végén, pedig, megkoronázta az ebédet egy szintúgy beleköthetetlenül tökéletes café macchiato. Nem ragozom. Odáig voltunk.

KONKLÚZIÓ-VÉGSŐ PONTSZÁM

Az Il Monte egy olyan hely, ahová azt gondoljuk, az ország bármely szegletéből megéri ellátogatni. Egész egyszerűen nincs olyan eleme, amely kivetnivalót hagyna maga után. Badacsony egyébként is a csúcsok csúcsa, de azt hiszem, az Il Monte még innen is kiemelkedik. Nem találtunk hibát, imádtuk. 

BENCE PONTJAI:

enteriőr: 5/5
kiszolgálás: 5/5
ízek: 5/5

MÁRTA PONTJAI:

enteriőr: 5/5
kiszolgálás: 5/5
ízek: 5/5

ÖSSZPONTSZÁM: 5/5