Blog - Gasztronómia

A Karolina Kávéház egy egészen sajátos hely. Különleges atmoszférával, helyszínválasztással, hangulattal és ízekkel. Egy személyes vallomással kezdeném a történetet: én magam 12 évvel ezelőtt voltam itt először, és azóta is minden évben visszajárok több alkalommal. Ugyanis, azon kevés helyek közé tartozik, ahol pontosan azt kapom, amit szeretnék, továbbá, pontosan úgy, ahogy sehol máshol nem kaphatom meg. Ez pedig, megalapozta bennem azt az elhatározást, hogyha egyszer gasztroblogot fogok írni, akkor minden bizonnyal ez a hely lesz az első, amelyet górcső alá veszek. S lőn.

ENTERIŐR

Nehéz lett volna illusztrisabb helyet találni egy klasszikus hangulatú, minden pórusából a polgári világ harsány vitalitását árasztó kávéháznak, mint a balatonfüredi vitorláskikötőt. Ahogy a füredi sétálóutcából lekanyarodik az ember az első lehetőségnél, olyan érzése van, mintha ez egy önálló városrész volna. Amolyan város a városban. Szökőkút, szép üzletek, kis olasz vendéglő, és középen elterülve a portré főszereplője: Karolina néni oázisa.

Üveglapos körasztalok, tonett székek, és valami magentába hajló levendula-túladagolás, ameddig csak a szem ellát. Van ebben a helyben valami az aranykor nyugalmából. Persze, nehéz is volna idegeskedni ennyi kalória közvetlen közelében – mindenesetre az illetékesek mindent elkövettek annak érdekében, hogy szinte semmi se zavarhassa meg az önfeledt torkoskodást.

Persze, minden kötelező merevség börleszkbe hajlik egy ponton túl: a Karolinában azonban gondoskodtak arról, hogy a túlzott komolyságot némi klasszikus humorral oldják. Jelesül, amikor nevezett kávéház mellett gyanútlanul elsétál az ember, arra lesz figyelmes, hogy mind a két bejáratnál áll egy kollega, akik minden bevezetés nélkül megszólítják a mit sem sejtő arra járót, hogy ugye, „mi lenne, ha beülne és enne/inna valamit, higgye el, jó lesz az úgy.” A kreativitás tetőpontja az volt, amikor egyszer egy nagyjából tíz fős hölgytársaság után ordított (!) az egyik lelkes felszolgáló kollega a placc közepéről, akiket a húzás annyira megdöbbentett, hogy megilletődöttségükben fogták magukat és beültek. Probléma letudva.

Megmondom őszintén, ilyet nem sokszor láttam eddig, és kár volna tagadnom: nagyon tetszett. Egy kreatív, okos vállalkozásnak nehéz gazdasági helyzetben ilyen gerillamarketinget kell alkalmaznia. Ez a rátermettség és az alkalmasság primer jele. Végre. Nem tízmilliókat elszórni online marketingre, meg influenszerekkel bohóckodni a social médiában – amikor ott van a vendég az orruk előtt, csak le kell nyúlni érte.

KISZOLGÁLÁS

A kiszolgálás alapvetően remek, de ez egy ilyen hely esetében alapelvárás, ahol azért vaskos árcédulák tolulnak az ember szeme elé. A felszolgálók udvariasak, tudnak viselkedni, nem tolakodóak, illetve csak épp annyira, amennyire az elvárható. Külön plusz pont, hogy szezonban minden nap (!) élő zene van, és ez kétségtelenül teremt egy nagyon kellemes atmoszférát a Karolinának még az előbbiekben felsoroltakon túl is.

ÍZEK

A Karolna egy minden ízében családi vállalkozás, és bőven túlmutat a szokványos kávéház koncepción. Itt a kávéház/cukrászda/bisztró jelleg mellett egy komplett "piknik-szaküzlet" is rendel: pékárúval, hentesáruval, tejtermékekkel, levendulás illatosítóval és néhány félreérthetetlen utalással arra, hogy miközben ezek bent vannak, te még mindig kint vagy. A kávézó szupersztárjai azonban kétségkívül a sütemények. de van pogácsájuk, fagylaltjuk, kávéjuk, pezsgőjük, boraik, sőt, még vizipipájuk is. Ha reggelizni szeretnél, nem akadály, de egy ebéd és egy vacsora is könnyedén kivitelezető. Mindez egy kávéházban. Izgalmas, na.

Ahogy a vendég helyet foglal, majd kinyitja a menüt, rögtön sztorikba botlik. Akaratlanul is megismeri egy család történetét, miközben a hasát tömi. Egy dolog tehát, azonnal szembetűnő: azok, akik ezt a helyet megálmodták, és viszik a mai napig, a szívügyüknek tekintik – ezt biztosan nem lehet eltagadni tőlük.

A különböző sütemények családi recepteken alapulnak és ezeket a recepteket híven tükrözik azok elnevezései is. Úgy, mint Vilma kedvence, Öcsi kedvence, vagy Zsóka néni túrósa - és a felsorolás tetszőleges ideig folytatható. No, de milyenek ezek a sütemények? Ezt nehéz pontosan körülírni. Kezdjük példának okáért azzal, hogy itt döbbenetes alapanyag-tisztelet van! A Karolinában nincs teszkós tejszín, műanyag lekvár és társaik, itt mindenen érződik, hogy házi, nagyon magas minőségű és minden benne van, aminek benne kell lennie - aminek ellenben semmi keresnivalója egy süteményben, az meg nincs benne. Nem bonyolult egyébként, lehet példát venni róluk.

Én 12 év alatt soha nem ettem még olyat itt, ami ne lett volna nagyon-nagyon magas színvonalú. A kévéik – meg merem kockáztatni - hogy a legjobbak közé tartoznak, amit valaha ittam, és ebben a kontesztben már az általam kóstolt olasz, osztrák és szlovén egységek kínálata is benne foglaltatik. Itt semmi olyat nem tudtam még választani, ami ne lett volna jó: legyen szó borról, kenyérről, süteményről, kávéról, vagy éppen fagylaltról. Ehhez nehéz volna bármit is hozzáfűzni.

KONKLÚZIÓ-VÉGSŐ PONTSZÁM

A Karolina egy letűnt kor, valóban polgári atmoszférájában fogant, miközben van benne valami provokatív cserfesség, valami családiasság és közvetlenség, ami oldja az időnként obligát merevséget. A minőség, pedig, tényleg példamutató.

Összességében véve, hosszú évek alatt az egyik kedvencünkké vált ez a kávéház, ami sokkal több, mint egy kávézó. Nyilván, el lehet mondani, hogy nem olcsó, de abban a kategóriában, amelyben indul, ezek az árak átlagosnak tekinthetőek. Nehéz volna belekötni, épp ezért nem is bajlódunk ilyesmivel.

BENCE PONTJAI:

• enteriőr: 5/5
• kiszolgálás: 5/5
• ízek: 5/5

MÁRTA PONTJAI:

• enteriőr: 5/5
• kiszolgálás: 5/5
• ízek: 5/5

ÖSSZPONTSZÁM: 5/5