Blog - Gasztronómia

KORONAKERT ÉTTEREM - AZ EGYIK LEGJOBB ÉTTEREM AZ ORSZÁGBAN?

Amikor Mártával gasztronómiáról, illetve vendéglátóhelyekről beszélünk, mindig felmerül a kérdés, hogy melyik a legjobb étterem, ahol voltunk eddig? Az ilyen témájú beszélgetéseink alkalmával egy biztos pont bizonyosan van: ez pedig a Budapest XVI. kerületében található Koronakert Étterem.

Amikor az ember a fejében leltározza a helyeket, ahol már járt Magyarországon, nagyon sok szempont felmerülhet. Milyen a környezet, milyen színvonalú az étel, illetve ha többször volt már ott az illető, mennyire egyenletes az a színvonal? Milyen a kiszolgálás, a hangulat és összességében véve mennyire szívesen térsz be oda? Sok szempont felmerülhet tehát, de kétségkívül a legfontosabb az összkép, ami megmarad bennünk, amikor felállunk az asztaltól.

Ellövöm a poént már az elején: ha mindent összevetek, azt kell mondanom, hogy a Koronakert Étterem egy beleköthetetlen hely. Egész egyszerűen olyan színvonalat képvisel, amihez egyáltalán nem vagyunk hozzászokva. Minden szempontból kivételes az a minőség, amit ide ellátogatva kapunk és ez mindenféleképpen megérdemelt egy ilyen bejegyzést a részünkről.

ENTERIŐR

Ha van polgári környezet, ahol a magamfajta ember otthon érzi magát, s amely minden lehetséges szóbajöhető igényt kielégít – akkor ez az. Gyönyörű, letisztult belső, kényelmes tonettszékekkel és hatalmas hívogató üvegfelületekkel. Az asztalok szépen megterítve, jó illat terjed szerteszét és az egész olyan végtelenül kellemes, amennyire csak elképzelhető.

S akkor ejtsünk néhány szót a kertről, mert azt hiszem, az mindent visz még a belső kialakításhoz képest is. Az egész tulajdonképpen egy lugas. S nem akármilyen lugas. Azt a hangulatot, amely itt fogadja az ember nehéz is szavakba önteni. A fű olyan, mintha vonalzóval vágták volna le, és akkor is méregzölden világítja be a környezetét, hogyha kint éppen másfél hónapja negyven fokban aszalódik minen, ami él. Itt akkor is kellemes a klíma. Őszintén, nem tudom, hogy csinálják, de így van!

S akkor nem beszéltünk még a hangulatról, ami egész egyszerűen megnugtatja az embert. Nem tudsz olyan feszülten odamenni, hogy az étkezés végére ne hasson át valami végtelen, éteri nyugalom. Ezt személyesen át kell élni, mert elmondani szinte lehetetlen. Egyszerűen csodálatos.

KISZOLGÁLÁS

Azt hiszem, ezt, ami a Koronakert Étteremben kiszolgálás címszó alatt megy, tanítani kéne valahol. Attól a pillanattól kezdve, hogybelépsz az ajtón, addig, ameddig el nem hagyod az éttermet. Egész egyszerűen makulátlan. Makulátlan modor. Makulatlán tónus, makulátlan udvariasság és makulátlan szájíz az étkezés aktusának végére.

Itt nem kell elmondanunk, hogy nem tolakodóak, tudnak viselkedni, pontosan tudják, hogy mikor kell odajönniük az asztalhoz (és mikor nem) - ugyanis ez itt annyira természetes és magától értetődő, mint ez az egész, ami itt körülvesz bennünket.

ÍZEK

Igazából ezek után még egy közepes konyhátis el tudna viselni az ember, azonban szerencsére erről szó sincs esetünkben.

Főételnek, én borjúmájat kértem sült hagymával, stakeburgonyával és könnyű tavaszi salátával. Egész egyszerűen fenomenális. A máj friss, épp annyira van átsütve, mint amennyire kell, a saláta illatos-ropogós, akárcsak a burgonya és a hagyma - és az összes hozzávaló között van valami megmagyarázhatatlan harmónia, amitől több lesz ez az egész, mint egy tányér étel.

Márta harcsapaprikást evett túróscsuszával. A harcsa friss és puha volt, a csusza ízes és zaftos. Igazi ízorgia, pedig egy viszonylag egyszerűételről van szó.

Az étkezés végén kétfajta desszertet kóstoltunk, az egyik egy csokoládészuflé volt vaníliafagylalttal, a másik egy somlói galuska. Mind a kettő nagyon magas színvonalatképviselt, pont olyan volt, mint amit az ember vegy ilyen helyen elvár – méltóak voltak a hely szelleméhez és az ételsorhoz is.