Blog - Technika

Nem is igazán tudom, hol kezdjem? Talán ott volna érdemes, hogy ez nem egy megszokott modellmebutató lesz. Gondoljunk bele. A Wilier Superleggera egy olyan kerékpár, amely lényeges elemeit tekintve változatlan formában kapható nagyjából hetven éve. Az ára magas, acélból készült és nem is igazán versenyképes egy mai technológiával készült csúcskerékpárral. Ezt gondoltam én. Aztán, ahogy teltek-múltak az évek – évtizedek, csattanós válaszok érkeztek sorra arra vonatkozólag, hogy ez mennyire nem így van...

Kezdeném talán egy személyes vonatkozással! Barátunk és üzletünk harmadik társtulajdonosa, Gabriele Biondo egy Wilier Superleggera Ramato kerékpárral lett olasz bajnok 1972-ben. Tehát, egy épp ilyen bringával, mint amelyről ez az írás épp tudósítani igyekszik. Az esemény tehát cikkem megírásának pillanatához képest 52 évvel korábban történt. Néhány évvel ezelőtt a GCN készített egy összehasonlító tesztet a Wilier leggyorsabb, 2023-ban a peloton legjobb országúti kerékpárjának is megválasztott Filante SLR - és a Superleggera között. Utóbbi alig kapott ki...

A két esemény között pedig, eltelt öt évtized... 

Szóval, amikor történelemről beszélünk, nem tévedünk. Azonban fontos hozzátenni, hogy ez a történelem él és virul. Lélegzik, ver a szíve, jár-kel, és nagyon nem úgy fest, mint aki épp kimúlni készül. 

MILYEN, HOGYAN, MENNYI ÉS MIÉRT? 

A Wilier Superleggera egy Colombus SL csövekből, muffos technológiával készült CrMo acél vázra épül. Mondanom sem kell, hogy 100%-ban Olaszországban gyártják, és azt se felejtsük el, hogy ilyen klasszikus, ikonikus acél vázas országúti kerékpár a Wilier Superleggera-n kívül csak a Colnago Master, illetve Arabesque létezik. S itt vége is a felsorolásnak.

A múltkor valaki felhívta rá a figyelmemet, hogy nem is olyan drága ez a vázszett újonnan, mert ő a múltkor látott ilyet a hetvenes évekből és nagyságrendileg ugyanennyibe került, mint az új. Persze, az előbbiek fényében ez nem is csoda, az pedig, már csak hab a tortán, hogy a Wilier nagyon odafigyel arra, hogy ezek vázak, illetve minden hozzávaló kiegészítő pontosan ugyanaz legyen, mint a sok évtizeddel ezelőtt gyártott verzió esetében. Nyilván, ők is tudják, hogy ez így lehet jó befektetés, s ezzel azoknak a zöme is tisztában van, aki ilyet vásárol.

A felhasznált muffokon, csöveken és kokpit-on kívül a szín is adott. A Superleggera váz kizárólag Ramato színben érhető el, hiszen ez a Wilier manufaktúra történelmi színe. Egy érdekesség erről a festésről: Rossano Veneto-ban és Bassano del Grappa-ban készülnek ezek a vázak, és a Ramato színt egy olyan bonyolult eljárással gyártják, hogy ilyen színű vázat egy nap mindössze 3 darabot tudnak elkészíteni egy festőüzemben. Így talán már érthetőbb a Filante SLR és egyéb csúcskategóriás országútijaik esetében tapasztalható 1500 eurós felár ilyen szín választása esetén...

Természetesen, nem csak vázszett formájában, hanem teljes kerékpárként is megvásárolható a Superleggera, s tán az sem meglepő, hogy kizárólag Campagnolo szettekkel és kerekekkel. Az ára nyilván nem kevés, de azt gondolom, hogy nem is kétségbeejtő, főleg, ha figyelembe vesszük a fentebb ecsetelt, elképesztő értéktartását is.

De visszatérve a vázra: egy klasszikus, jól bevált, centinként növekvő országúti kerékpár geometriát kapunk, amelyet a mai mércével már inkább all around-nak neveznénk, azonban nyilván az eredeti szándék nem volt ennyire kifinomult...

Felületkezelése, illetve külső megjelenése annyira egyedi és semmivel össze nem keverhető, hogy ez a sorozatgyártás korában annál is komolyabb érték, mint amekkorának elsőre gondolnánk.

VÉGSZÓ 

A Wilier Superleggera egy identitás kerékpár, semmi kétség. Egy darab abból az aranykorból, melynek vívmányai és alapjai a mai napig velünk vannak és nagyjából minden ezekre épül. A Superleggera napjainkban is egy nagyon jó kerékpárnak számít, egészen különleges, egyedi külső megjelenéssel, döbbenetes értéktartással – és ami a legfontosabb – ugyanabban az olasz üzemben, egyedileg gyártva, mint sok évtizeddel ezelőtt.