Blog - Technika

Régóta vártam ezt a tesztet, és nem pusztán azért, mert ez az egyik slágertermékünk a Pinarello háza tájáról.

A Pinarello X1 a szimbóluma valaminek, amit szokásunk pinarelloságnak nevezni. Szimbóluma a csúcsminőségnek, a kompromisszummentességnek, a legmélyebben beágyazott kerékpár-tervezési és gyártási kultúrának, az egyediségnek és a stílusnak - illetve annak, hogy milyennek kell lennie valaminek, ami mindig a kategóriája felett lebeg utcahossznyival? Én azt hiszem, épp ilyennek.

Én személy szerint nem vagyok egy nagy endurance fanatikus, magamnak még sosem vásároltam komfort-országútit. Azonban, nem sok ilyen kategóriás kerékpár volt - most már nem is oly rövid pályafutásom alatt - amelyre ennyire vártam volna, hogy felüljek. Érdekes lehet sokaknak, hogy egy mechanikus váltós, alumínium kerekes, endurance országúti kerékpár mitől lehet annyira érdekes számomra, és a kérdés jó, mivel alapvetően semennyire. Engem ugyanis, nem egy ilyen kategóriás kerékpár érdekelt elsősorban – hanem konkrétan ez a kerékpár.

BELÉPÉSKORI IMPRESSZIÓK

Mielőtt feltettem volna a kinézett darabra a pedált és a nyeregtáskát, illetve beállítottam volna a saját méreteimre, direkt csináltam róla néhány fényképet. Elnézve ezeket a képeket, talán már érthetőbb, mi volt az a mágnes, ami permanensen arra ösztökélt, hogy nekem éppen ezt a modellt ki kell próbálnom. Egyszer már ültem rakta, amikor a Wilier Gardával való páros összevetést csináltuk, de olyan még nem volt, hogy lett volna egy fél napom, amikor csak mi ketten szembenézhettünk volna az esőáztatta Pilis kevéssé világszínvonalú útjaival. Most végre megtörtént.

Nem bántam meg.

A Pinarello X1 gyönyörű. Minden elemében, pixeljében, négyzetmilliméterében az. Árad a pórusaiból az arisztokratikus magány, amelyet akkor érezni, amikor egy bizonyos magaslaton túl már csak mi vagyunk egyedül. Jó magány ez valahol, csak hát, viszonylag kevesen értik.

A formavilága, az arányai, a felületkezelése. Az, hogy kilenc méretben kapható és hogy minden méret egyesével lett megtervezve. Az apró kis megoldások. Hogy nem csak oda lett rakva valami, hanem minden pontján ki lett ez találva, attól tartok, és ez kétségkívül rá van írva. Látszik rajta.

Én egy 545-ös Shiny Black színű verzió kaptam kézhez, amelyen állítgattam is egy kicsit, hogy pontosan megfelelő legyen a számomra és semmi se zavarhassa meg a közös örömködést. Mechanikus, 2x12-es Shimano 105 szett, Shimano kerekek és ez a gyönyörűség – mi baj lehet, ugye?

MENETTAPASZTALATOK 

Ami különös, hogy kellett egy kis idő és ezek a nagyon pocsék útburkolatok, hogy megértsem: ez a kerékpár mitől is annyira zseniális és egyedülálló? Amikor viszonylag normális utakon közlekedik az vele ember – habár a lényeget akkor is érzi – nincs meg ez a hihetetlen felismerés, hogy ezen rémes körülmények között egy kerékpárnak szenvednie kéne. Egyszerűen ez a világ rendje. Ahogy az ember ösztönösen lelassít, mert meglátja a kátyúdzsungelt, ami kilométeres sorokban rá várakozik. Ahogy összeszorul a gyomra, hogy „te jó ég, mit keresek én itt?”. S akkor jön ez a semmiből érkező élményfröccs, hogy nem fáj. Nem ráz. Nem kell lassítani, és innentől a kátyúknak kell félnie tőlünk – és nem fordítva. Elképesztő élmény, komolyan.

Szóval, a Pinarello X1 kényelmes. Nagyon. Egész egyszerűen hihetetlen, hogy másfél millió forint alatt létezik ennyire komfortos kerékpár. Mindezt úgy, hogy ahol tervezték, ott egy négyzetméter ilyen útfelülettel nem találkozhat az ember.

Az, hogy síkon jó volt, semmiféle meglepetést nem okozott. De az, hogy a Paprétre – és a Kis Rigóhoz – úgy mentem fel és le, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna, nem pusztán meglepett, ledöbbentett. Nem rázott, nem kellett az útra figyelnem, nyugodtan eggyé válhattam az engem körülölelő természettel és elgondolkodhattam sok mindenen... Mindezt ahelyett, hogy sikolypózba vágtam volna magam és fogalmaztam volna magamban a panaszlevelet a Pilisi Parkerdő Gazdaságnak.

Annyira kényelmes volt, hogy még a Pirelli P7 gumiköpeny is egészen elfogadhatónak tűnt, pedig, attól nem szoktam elájulni, ugye…

FELSZERELTSÉG – TELJESEN ELÉG VOLT

Még nekem is egy kicsit szoknom kell ezt a dolgot, hogy jelenleg a Shimano legjobb mechanikus szettje a 105, de ha már így alakult, egy kicsit megdolgoztattam, és mosolyogva mondhatom, kiállta a próbát. Régóta teljesen világos számomra, hogy a Shimano nagyon jó mechanikus szetteket csinál, és hát, nincs ez másképp az új 2x12-es 105-el sem. A 7100-as sorszámú, tárcsafékes, de mechanikus szett rendkívül jól vizsgázott. Ahogy mondani szokták: tudja, amit az előző Ultegra. Finoman váltott, kellően gyorsan, és ami külön piros pont, hogy a fékereje – illetve annak adagolhatósága - is mindenkor elég volt. Semmilyen körülmény nem hozta zavarba, pedig, azért volt az a sebesség lefelé, ahol volt bennem némi aggodalom, hogy meg fogunk-e állni. Túlszorongtam a dolgot, mert benne ez fel sem merült.

A Shimano RS171 kerekei nyilván nem a legkönnyebbek, viszont nagyjából elnyűhetetlenek, és ezt most is bizonyították.

A kokpit a Pinarello saját tervezésű MOST alkatrészei közül került ki – most mondjam, hogy tökéletesek? Mondom.

VERDIKT

Mikor visszajöttem, fülig ért a szám. Sejtettem, hogy jó lesz, de azt, hogy egy kifejezetten endurance országúti ekkora AHA-élményt okoz majd, álmomban sem gondoltam volna.

Teljesen egyértelmű, hogy a Pinarello X1 a kategóriája felett lebeg. Nem tudom elképzelni, hogy ebben a szegmensben, ebben a kategóriában létezik nála jobb országúti. Persze, nem annyiba kerül, mint általában a „többiek”. de a többiek esetében veszel egy 105-ös szettet meg egy pár kereket egy vázra szerelve, az X1 esetében pedig, egy örök szerelmet kapsz a pénzedért.

Teljesen el vagyok ájulva tőle.