Blog - Technika

Ezt a tesztet nem vártam, és nem azért, mert a Pinarello F5-el személyes elszámolnivalóim volnának.

A történet akkor kezdődött, amikor tavaly elmentem nyaralni augusztusban. Vittem a kerékpáromat, ahogyan szoktam. Az első napok egyikén elkapott egy nagy eső, amikor is egy lejtmenetben belementem egy olyan gödörbe, amely a hömpölygő víztől nem látszott előre. Ez volt az a pillanat, amikor a Princeton kerekem rotorjában a kalapácsszerkezet úgy döntött, hogy feladja a harcot és szabadon futós Dogma F-et csinál a kerékpáromból. 

Na, most képzeljük el, hogy Magyarországon hova vihet az ember egy hasonló problémával bajlódó Princeton kereket, ahol az obligát csodálkozáson túl – értsd: jé, ez micsoda? – bármi érdemlegeset hozzá tudnak szólni a kérdéshez? Jól gondoljátok, éppenséggel sehová. 

Úgyhogy el kellett döntenem, hogy a nyaralás első napjaiban elengedem ezt a kerékpározás dolgot a következő három hétre – vagy keresek valami más megoldást. Mivel sehol sem lehet országúti kerékpárt bérelni a Balaton környékén, így úgy döntöttünk, feljövünk Budapestre az üzletbe és viszek egy kerékpárt magammal, hátha… így lett a 2023-as Balatonfüredi nyaralásból egy hosszúra nyúlt- és nem kevésbé tanulságos - Pinarello F5 kerékpárteszt.

ELSŐ BENYOMÁSOK

Két nagyon fontos dolgot már az elején kiemelnék. Az egyik, hogy egy Dogma F-ről ültem át az F5-re, tehát ebből fakadóan olyan nagyon sokat nem vártam ettől a dologtól. A másik, pedig, hogy ez még jóval a Filante SL-el közös páros teszt előtt történt, így még nem volt közös élményünk, teljesen frissen lehettem durcás és előítéletes. Vesztemre.

A Pinarello F5 ebben az Impulse Blue elnevezésű, megejtően érzelmes kék színben került a kezeim közé, 545-ös méretben. Ugye, geometriában nem kellett újdonságra számítanom, egyrészt, mert volt már korábban egy saját, külön bejáratú F7-em, amelynek a tesztjét már megírtam ugyanitt, illetve a Dogma F-hez is rendkívül hasonló a geometriája, úgyhogy itt a bikefitting nem vett 5 percnél több időt igénybe. 

Ami elsőre is feltűnő volt, hogy ez a kerékpár bizony gyönyörű. Főleg ebben a kék színben valami olyan delejesen vonzza az ember tekintetét, mintha mágnesből rakták volna össze pixelenként. 

Élt a fejemben egy kép az eddigi élményeimből és tapasztalataimból kiindulva, hogy az F5 milyen lehet – és nem is tévedhettem volna nagyobbat. 

MERT Ő NEM OLYAN. NAGYON NEM.

Nem olyan, mint egy Dogma F és nem is olyan, mint egy F7 – hanem nyugodtan mondhatjuk azt, hogy az előbbi kettőhöz képest egy teljesen más, tőlük egy merőben elkülönülő karakter és egyéniség.

Ugyanis, ez a kerékpár kényelmes. 

Míg a Dogma F mindent tud, az F7 pedig, a nyers sebességről szól, addig az F5 amellett, hogy szintúgy rendkívül gyors, emellett egy kifejezetten komfortos all around országúti benyomását kelti. Ugye, őt is a fentebb megénekelt rotortörő „Balatonkörút” körülményei között használtam, és meglepetést meglepetésre halmozott. 

Ugyanis, nem rázott, nem volt kellemetlen, sőt, kifejezetten kellemes volt, amellett hogy hozta az elvárt gyorsulást, sőt: a száguldozás is egy abszolút karakteréből fakadó princípium. Mindezt, ezeken a rémséges utakon, és ilyen simán és nyekkenés nélkül. Csodálatos. 

Meg kell mondanom, hogy annyira élveztem a vele való bringázást, hogy elgondolkodtam rajta, hogy megtartom magamnak - mi baj lehet belőle, ugye? Szeretem ezeket a jól gyorsuló, versenyzős geometriával bíró, nagyon agilis és reszponzív országúti kerékpárokat, de hogy kétmillió forintért még kényelmes is legyen, ez abszolút nem elvárás – és az F5 ezt is tudta.

Gondolkodtam az okán, és én azt gyanítom, hogy a vázhoz felhasznált TorayCa T700 UD high modulus karbon a fő ludas az élményben, ugyanis bár nehezebb a T900-nál, amit az F7/F9 divízió kapott, cserébe sokkal jobban elnyeli az út felől támadó rezgéseket, és ez teljes mértékben érezhető volt. 

FELSZERELTSÉG

A Shimano 105 Di2 2x12-es szettjével nem kellett bemutatkoznunk egymásnak, mert sokszor teszteltem már. S egy nagyon jól működő, kiváló ár/érték arányú és minden funkcióját stabilan működtető alkatrészcsaládról van szó. A váltásteljesítmény tökéletes, én megmondom őszintén, nem tudnám megkülönböztetni egy Ultegra Di2-tól, ha bekötnék a szememet. A fékteljesítmény szintén nagyon jó, bár ott talán már az Ultegra Di2/Dura Ace Di2 rendszerek egy leheletnyivel jobbak - fékerőben mindenképp. Persze, ez utóbbi csak akkor jön ki, ha egymás után próbáljuk ki a két platformot. 

A Fulcrum Racing 800 magasított alumínium kerekek szintúgy jól teljesítettek, nem éreztem ridegnek őket, elég jó csapágyazással és pont annyira magasított kialakítással rendelkeznek, amit én szeretek.

A kokpit már ismerős volt, hiszen a Prince-emen is ugyanezt használtam annak idején, bár a kezelőszervek hosszai nem azok voltak, amiket én szoktam használni, de ez nem igazán akadályozott meg az önfeledt kerékpározásban. 

REZÜMÉ

S ha már önfeledt örömködés: aki szeret gyorsan menni, és kedveli a nagyon agilis, robbanékony, reszponzív országútikat igazi versenyzős DNS-el, de nem szereti, ha amaz kirázza a lelkét annak helyéről valami pocsék útburkolaton - nos, az F5 az ő választása, semmi kétség. 

Nem volt még olyan Pinarello, amit ne szerettem volna, és amiben ne éreztem volna azonnal, hogy ez egy Pinarello. Nincs ez másként az F5-el sem, amely egy igazi jó, középosztálybeli választás, Dogma F-karakterisztikával, lenyűgöző műszaki teljesítménnyel és csodálatos külcsínnel.

Én bármikor elvinném még egyszer.